Összefoglalás: A rövid irodalmi áttekintés szervező kerete az a gondolat, hogy az életút során klasszikus versengés van az élet során összegződő tapasztalat és növekvő metakognitív reflexiós lehetőségek – mint pozitív oldal – és a gyors mentális folyamatok megkopása, az életkori mentális lelassulás – mint negatív oldal – között. Ezt nem triviális módon keresztezi, hogy a nyelvben a mentálisan korán stabilizálódó procedurális rendszernek a nyelvtan, míg a deklaratív rendszernek az elsajátításában az egész életen át nyitott szókincs rendszere felel meg, mely ugyanakkor hozzáférésében a deklaratív rendszer érzékenysége miatt életkori romlásnak van kitéve. A nyelv és a beszéd ebben a tekintetben is sokrétű meghatározottságú: más érvényes elsajátításának és használatának életkori paramétereire. Bemutatok néhány összefoglalót a nyelvtan, a szókincs és az artikuláció változásairól az életkor függvényében. Külön kitérek arra, hogyan befolyásolják a fiziológiás öregedés során az emlékezet és végrehajtó működések változásai a nyelvi működéseket.
Új mozzanatot jelent e téren is az új technológiák környezeti és kutatási szerepe.

Összefoglalás: A vallásos-spirituális krízis formakörébe tartozik a hit megkérdőjelezéséhez vagy elvesztéséhez kapcsolódó distressz, a megtérésélmények egyes esetei és a negatív spiritualitással kapcsolatos affektív jelenségek. Számos esetben nehéz a pszichotikus tünetektől történő elkülönítés. Vizsgálatainkban arra kerestünk választ, hogy a bázistünetek feltárása (az érzékelés, a gondolkodás, az affektusok és a szelf szubjektív élményének megváltozása) segíti-e a differenciáldiagnosztikát. 106 pszichiátriai segítséget kereső személy interjúját végeztük el a rövidített Bonn Skála segítségével. Egyéves követéses vizsgálatunk eredményei szerint a spirituális krízis és a pszichózis a Bonn Skála segítségével jól elkülöníthető. Bár a perplexitás, a szelf-zavar, a szorongás és a depresszív tünetek tekintetében a spirituális krízist átélők és a pszichotikus személyek hasonló jellegzetességet mutattak, a társas kontaktus átélésének zavara és a kognitív dezintegráció csak a pszichotikus csoportra volt jellemző. Eredményeink szerint a vallásos-spirituális krízis és a pszichózis elkülönítése a bázistünetek segítségével lehetséges, de ez nem helyettesíti a multidiszciplináris megközelítést, melynek során a rutin pszichiátriai vizsgálómódszerek mellett a tágabb kulturális kontextus és az egyéni narratíva figyelembevétele is elengedhetetlen.

Összefoglalás: Áttekintô tanulmányomban a férfiak gyermek-, illetve serdülőkorban elszenvedett szexuális bántalmazásának történeti, társadalmi vonatkozásait, a trauma-kutatást befolyásoló, illetve ennek a feltárását akadályozó tényezőket mutatom be. Az irodalmi adatok tükrében ismertetem az abúzus prevalenciáját, a bántalmazás jellemzőit, kockázati tényezőit, a szexuális trauma rövid és hosszú távú hatásait és a következményként megjelenő pszichés zavarokat.

Összefoglalás: Bár ma már egyre több adat áll rendelkezésünkre a szuicid viselkedés hátterét illetően, a klasszikus rizikófaktorok azonban csak korlátozott klinikai prediktív értékkel bírnak, mert a szuicid cselekményhez vezető akut lélektani folyamatokra vonatkozóan kevés megbízható információt szolgáltatnak. Mivel az akut szuicid veszély felismerésének elmaradása korlátozza az adekvát segítségnyújtás lehetőségét, ezért egyre intenzívebb kutatások kezdődtek a kockázatelemzés és a rizikóbecslés pontosabb előrejelzést biztosító módszereinek kidolgozása érdekében.
Az elmúlt években két specifikus tünetcsoportot írtak le, melyek segítséget nyújthatnak a preszuicidális pszichopatológia pontosabb meghatározásában és így az öngyilkos magatartás predikciójában is. Amerikai kutatók két szuicidspecifikus szindróma, az akut szuicid affektív zavar (ASAD) és a szuicid krízis szindróma (SCS) leírását követően azok klinikai bevezetését javasolják. Írásunkban bemutatjuk a fenti újonnan kidolgozott szuicid-specifikus szindrómák legfontosabb jellemzőit, a klinikai alkalmazásuk során szerzett tapasztalatokat és kutatási eredményeket. Ezen specifikus tünetcsoportokat összehasonlítjuk a klasszikus preszuicidális lélektani jellemzőkkel arra a kérdésre keresve a választ, hogy valóban a szuicid magatartás tünettanának új transzdiagnosztikus értelmezéséről van-e szó, vagy csupán a már ismert, klasszikus tankönyvi tünetek új formában való megjelenésének lehetünk szemtanúi.

Összefoglalás: Bevezetés: Számos pszichiátriai zavar tüneteként jelenik meg fokozott mértékű impulzivitás, például figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban (Attention-Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD), borderline személyiségzavarban (Borderline Personality Disorder, BPD), impulzuskontroll- és viselkedészavarokban, bulimiában, addikciókban, valamint összefügg olyan maladaptív viselkedésformákkal is, mint a nem szuicidális önsértés és a szuicid magatartás.
Átfogó kutatásunk célkitűzése az impulzivitás, mint közös rizikófaktor diagnosztikus kategóriákon átívelő vizsgálata, különböző dimenzióinak (motoros, figyelmi impulzivitás, tervezés hiánya) neuropszichológiai, elektrofiziológiai vizsgálata és gyermekkori adverz eseményekkel, genetikai rizikófaktorokkal való összefüggéseinek és terápiás lehetőségeinek feltérképezése.
Módszerek: Jelen tanulmányban a kutatás általános keretrendszerét és előzetes eredményeinket mutatjuk be: impulzivitás-profil, személyiségvonások és agressziókezelés szempontjából hasonlítottunk össze felnőttkori ADHD és BPD fődiagnózisú pácienseket, kontrollszemélyeket, önkitöltős kérdőívek alapján (Barratt Impulzivitás Skála, Cloningerféle Temperamentum és Karakter Kérdőív). Vizsgáltuk a gyermekkori bánásmód szerepét az impulzivitás alakulásában.
Az adatfelvétel jelenlegi pontján a borderline csoportban a nők túlsúlya jelentős, így az összehasonlításokat a nő páciensek (N=111 fő 152 bevont összes páciensből) bevonásával mutatjuk be.
Eredmények: A három csoport között szignifikáns különbség volt kimutatható. A BIS alapján a figyelmi és motoros impulzivitás fokozott mértékben volt jelen ADHD esetén, míg a tervezés hiánya a borderline fődiagnózisú páciensekre volt jellemző (p<0,001). A TCI-R-rel mérve az ADHD-s páciensek szignifikánsan magasabb pontszámmal jellemezhetők hat alskála esetében (újdonságkeresés, ártalomkerülés, jutalomfüggőség, kitartás, önirányítottság, együttműködés) mint a BPD-s csoport (p<0,001). A gyermekkori érzelmi elhanyagolás diagnózistól függetlenül szignifikánsan magasabb impulzivitás-szinttel járt együtt felnőttkorban (R=0,54, p<0,001).
Következtetés: Az impulzivitás – mint számos diagnosztikus kategória – részét képező jelenség összetett, mást és mást jelenthet különböző kórképek esetén. E tünet alaposabb feltérképezése több pszichiátriai zavar etiológiájának jobb megértéséhez, terápiás lehetőségeinek finomodásához, célzottabbá válásához vezethet.

Összefoglalás: Az utóbbi kb. 2 évtizedben egyre több bizonyíték gyűlt össze a repetitív transzkraniális mágneses stimuláció (rTMS) hatékonyságáról és tolerálhatóságáról a pszichiátriai kórképek – elsősorban a major (unipoláris) depresszió – kezelésében. Tanulmányunkban röviden áttekintjük az rTMS történetét, a neurostimulációs módszerek között betöltött helyét, működését és hatásmechanizmusát, majd részletesebben tárgyaljuk a módszer alkalmazásának gyakorlati aspektusait (stimulációs paraméterek, kontraindikációik, mellékhatások stb.) és a hatékonyságára vonatkozó evidenciákat a depresszió kezelésében. Vázlatosan kitérünk még a módszer egyéb pszichiátriai indikációkban való felhasználásának lehetőségeire. Véleményünk szerint – mintegy 10 évvel az egyesült államokbeli engedélyezése után – indokolt lenne egyfelől az rTMS terápia mielőbbi beemelése a depresszió hazai kezelési protokolljába, másfelől – ezzel párhuzamosan – az rTMS kezelés egészségbiztosító általi finanszírozásának a kidolgozása is.

Összefoglalás: A tanulmány célja a robotszorongás jelenség ismertetése. A közleményben történeti áttekintés segítségével bemutatjuk a fogalom kialakulását, és foglalkozunk rokon jelenségekkel – a technológiai szorongással és a számítógép-szorongással. A jelenségek áttekintésével látható, hogy a szorongás hátterében jelen tudásunk szerint leginkább kognitív tényezők állnak, így a szakirodalom alapján napjainkban az ismeretterjesztés tűnik a legjobban illeszkedő kezelési módszernek, bár vannak törekvések kognitív terápiák kidolgozására is. A robotszorongás mérésére elfogadott és széles körben elismert mérőeszközt egyelőre nem dolgoztak ki, eltekintve a RAS (Robot Szorongás Skála, eredetiben: Robot Anxiety Scale) és NARS (Robotokkal Szembeni Negatív Attitűd Skála eredetiben: Negative Attitudes toward Robots Scale) skáláktól, melyek a leggyakrabban alkalmazott eszközök a témában. Bemutatjuk továbbá a „rejtélyes völgy” jelenséget, amely a robotok külső megjelenése és az általuk ébresztett rokonszenv dinamizmusát mutatja be, s felhívja a figyelmet a robotok tervezésének fontosságára, és külső megjelenésük környezethez való illesztésére.

Összefoglalás: Az orvostudományban egy közelmúltban bekövetkezett paradigmaváltás eredménye az úgynevezett evolúciós medicina kialakulása, amely a betegségek megértése és új kezelési módok kidolgozása céljából egy idősík mentén tanulmányozza a környezet és a biológiai jelenségek közötti kölcsönhatásokat. A kémiaiszer-használat evolúciós szemléletű tárgyalása során a dolgozat öt lépcsőn keresztül közelíti meg a kérdéskört. A biológiai szint segít a kémiai szerek és a biokémiai mechanizmusok interferenciájának és koevolúciójának megértésében, ezáltal mutatva be a kémiai szerek vonatkozásában a vulnerabilitást. A pszichológiai szint a viselkedés és annak változása felől közelít, a szer indukálta fals érzések következményeit is számba véve. A szociális, kulturális és civilizációs szintek az egyedek közötti kölcsönhatások, a kommunikáció és a csoportképzéssel járó előnyök, illetve az azokból származó újabb konfliktusok számbavételével a nem fizikai környezet hatásait veszi górcső alá. Az egyén szintjén történő integrációt a Zinberg-féle három pillér modell valósítja meg, míg a populáció szintű integrációra a szakirodalomban a megszaladás jelenségét ajánlják. A dolgozat ez utóbbit vitatja és inkább a civilizációs betegség fogalmát ajánlja a jelenség leírására.
A korunkban tapasztalható kémiaiszer-használati járvány magyarázatára az általánosan ismertetett okok mellé a dolgozat két további, egymással összefüggő okot sorol fel: az időhöz és a spiritualitáshoz való viszony megváltozását.
Emellett a dolgozat felveti, hogy vajon az epigenetika megjelenése az orvosi gondolkodásban a degeneracionizmus reneszánszát jelenti-e? A szerző végezetül arra a megállapításra jut, hogy a kémiaiszer-használat növekedésének különböző okai alapvetően a posztmodern korban felerősödött pszicho-szociális eltérés – például a környezeti változás sebessége, a társadalmi kontroll megváltozása, a társadalom elbizonytalanodása és szorongásszintjének növekedése, a szerhasználat szekularizációja – következményei. Ezért a probléma megoldásának kulcsa a technológiai fejlődés kínálta lehetőségek és az ember ebben játszott szerepének az újragondolása. Más szavakkal további paradigmaváltásra van szükség.

A szkizofréniával élő betegek gyakori relapszusai kedvezőtlenül befolyásolják a betegség kimenetelét. A relapszus esélye csökkenthető a folyamatos antipszichotikus kezeléssel, azonban a gyakran hiányzó betegségbelátás miatt is, a betegek gyakran elhagyják gyógyszereiket. A jól működő, erős terápiás szövetség javíthatja az együttműködést és kezelés szükségességének felismerését. A tartós hatású antipszichotikumok folyamatos terápiás lefedettséget nyújthatnak, ugyanakkor a nem megfelelő orvos–beteg kommunikáció esetén a betegek egy része nem fogadja el ezt a terápiás lehetőséget. A KOMP módszer ajánlott kommunikációs eszközei (Kapcsolat, Odafordulás, Motiváció, Partnerség) a terápiás együttműködés javításához szolgáltatnak praktikus tanácsokat. A KOMP módszer tanulságai alapján készült el a KOMPLETT ajánlás, amely a tartós hatású antipszichotikus kezelés megbeszélésének ajánlott lépéseit tartalmazza az orvos–beteg kommunikáció során. A KOMPLETT ajánlás főbb lépései: „Lehetőség a javulásra, célok tisztázása”; „Előnyök összekapcsolása a célokkal”; „Tartós hatású injekciós terápia bevezetése”; „Tartós motiváció fenntartása”. A közlemény a szakirodalmi háttér áttekintésén túl a módszer kifejlesztését, leírását és javasolt gyakorlati használatát tárgyalja.

Könyvismertetés

Park Könyvkiadó, Budapest, 2019
Az elmúlt években számos alkalommal mutattuk be Irvin D. Yalom műveit a Psychiatria Hungarica hasábjain. Legutóbb Fekete Sándor professzor méltatta a Becoming Myself című önéletrajzi mûvének eredeti, amerikai kiadását. 2019-ben magyar fordításban is megjelent, Úton önmagamhoz címmel – a korábbiakhoz hasonlóan – a Park Kiadó gondozásában. Ennek kapcsán rovatunkban részletesebben is foglalkozunk ezzel a nagyon várt emlékirattal.