Major affektív betegségekben a szuicid rizikó különösen nagy és elsősorban a súlyos depressziós epizódok során észlelhető. Ugyanakkor, mivel az affektív betegek többsége sohasem kísérel meg vagy követ el öngyilkosságot, ezért egyéb klinikai, személyiségbeli, családi, pszicho-szociális és demográfiai tényezők is szerepet játszanak. A klinikailag feltárható szuicid rizikófaktorok ismeretében – amelyeket e közleményben tárgyalunk – az affektív betegségben szenvedőknél a szuicid magatartás jó eséllyel előrejelezhető. Mivel a szuicid magatartás affektív betegségekben sokszor csak hosszabb lefolyás során jelentkezik, a kezdetben nem szuicidális unipoláris és bipoláris betegeknél a megfelelő terápia megelőzheti a később kialakuló szuicid magatartást. Ezt nevezhetjük „rejtett” szuicid prevenciónak, amely annyit is jelent, hogy könnyebb az öngyilkosságot megelőzni, mint előrejelezni.

Bevezetés: Kutatásunk kiindulópontja az a DSM-5 által is támogatott elképzelés, hogy a mentális zavarokat érdemes kategóriák helyett dimenzionális jelenségekként kezelni. Így fontos lehet a pszichózis egyes tüneteinek (pl. hallucinációk, üldöztetési téveszmék) mérése a normál populációban is. A kutatás során két kérdőív – az Üldöztetési Gondolatok Kérdőív és a Launay-Slade Hallucináció Skála – magyar adaptálását végeztük el, valamint megvizsgáltuk a különböző koffeintartalmú italok fogyasztása, a koffeinhasználati zavar, a hallucinációra való hajlam és az üldöztetési téveszmék közötti összefüggéseket. Módszerek: Online kérdőíves kutatásunkban 2259 fő (70,5% férfi, átlagéletkor: 34 év [szórás = 9,3]) vett részt, akik kitöltötték az Üldöztetési Gondolatok Kérdőívet, a Launay-Slade Hallucináció Skálát, a Koffeinhasználati Zavar Kérdőívet, valamint a koffeinfogyasztási szokásokra vonatkozó kérdéseket.
Eredmények: Az Üldöztetési Gondolatok Kérdőív egydimenziós struktúrával rendelkezik, belső konzisztenciája kiváló. A Launay-Slade Hallucináció Skála elemzése során két faktor bontakozott ki („Élénk mentális események” és „Klinikai hallucinációs tünetek”), de más faktormegoldások sem teljesen kizárhatók. A két mérőeszköz közötti közepes korreláció megfelelő divergens validitásra utal. A koffein-, kávé-, tea- és kólafogyasztás és pszichózisszerű tünetek között nem mutatkozott összefüggés, egyedül a napi energiaital-fogyasztók körében figyelhető meg enyhe kapcsolat az üldöztetési gondolatokkal az energiaitalokat naponta nem fogyasztókhoz képest. A koffeinhasználati zavar tüneteinek mértéke mérsékelt pozitív együtt járást mutatott a pszichózisszerű tünetek mértékével.
Következtetés: Az eredmények alapján mind az Üldöztetési Gondolatok Kérdőív, mind pedig a Launay-Slade Hallucináció Skála megfelelő mérőeszköz a pszichózisszerű tapasztalatok mérésére az egészséges felnőtt populációban. További kutatások célkitűzése lehet a kérdőívek klinikai populációban történő tesztelése.

A különféle evészavarok közös nőgyógyászati komplikációi közé tartozik a terméketlenség, a nem kívánt terhesség, a vetélés, a szexuális zavarok és a nőgyógyászati daganatos megbetegedések kezelése során fellépő komplikációk. Az evészavaros nők jellemzően menstruációs és egyéb endokrin zavarok, vagy megmagyarázhatatlan gasztrointesztinális tünetek miatt keresik fel nőgyógyászukat, illetve gyakran számolnak be pszichés tünetekről (szorongás, depresszió vagy csökkent libidó). Anovuláció ellenére lehet menstruáció, valamint ovuláció menstruáció hiánya esetén is bekövetkezhet, ami korábbi vagy aktuálisan fennálló evészavar esetén a nem kívánt terhességek megnövekedett előfordulásához vezethet. A súlycsökkenéshez vagy helytelen táplálkozási szokásokhoz társuló anovuláció okán ovulációindukció vagy amenorrhoea mellett vállalt terhesség a fel nem ismert evészavar esetén jelentős kockázattal járhat. Ilyen esetekben elsődleges a táplálkozást érintő életmódváltoztatás és csupán másodlagos az ovulációindukció. A meddőségi szakrendeléseket felkereső nőknél is magas az evészavarok előfordulásának aránya. Meddőségi kezelés megkezdése előtt igazolódó evészavar esetén tájékoztatni kell a pácienst a lehetséges következményeket illetően, valamint biztosítani kell a szükséges pszichológiai támogatást. A multidiszciplináris megközelítés szövődményektől mentes, sikeres meddőségi kezeléseket tehet lehetővé.

Bevezetés: A szerencsejátékok különböző strukturális jellemzői eltérő módon járulnak hozzá a szerencsejáték-függőség kialakításához. Jelen tanulmány az „épphogy mellé” kimenetelek gyakoriságával foglalkozik, melyek másodlagos megerősítésként működnek és rizikófaktort jelentenek a játékfüggőség létrehozásában. A cikk szerzői úgy gondolják, hogy az „épphogy mellé” konfigurációk sajátosan módosítják a játékos élményeit és ez a jelenség vizsgálattal is igazolható.
Módszerek: A vizsgálatban résztvevők egy számítógéppel szimulált játékgéppel játszottak. Azt kellett értékelniük, hogy mennyire érezték magukat közel a nyeréshez az adott körben. Maga az értékelés egy skálán történt, melyen az „egyáltalán nem” és a „nagyon közel” opciók jelképezték a skála két végpontját (0–100-ig). A résztvevőket differenciálták a játékban alkalmazott késleltetési idő alapján. Véletlenszerűen sorolták be őket 100 és 1000 ms-os késleltetési csoportba, ahol a hosszabb várakozás keltette bennük a közeli nyereség érzését bizonyos kimenetek esetén. Eredmények: A vizsgálatban a nyerés-közelségi értékeléseknek egyértelmű mintázata volt. A kvantitatív analízis heterogenitást mutatott az „épphogy mellé” eredmények értékelésénél. Evidens módon a nyerő kimenetelek lettek a nyerés érzetéhez legközelebb rangsorolva. A vesztes kimenetelek értékelése azonban heterogén volt. Az „épphogy mellé” konfigurációk első típusa szignifikánsan nagyobb mértékben keltette a nyeréshez közeliség érzetét a vizsgálati alanyokban, mint az „épphogy mellé” konfigurációk második típusa, vagy a tisztán vesztes kimenetelek. Az „épphogy mellé” konfigurációk második típusa szintén jelentősebben növelte a nyeréshez közeliség érzetét, mint a tisztán vesztes kimenetelek. A késleltetési időnek önmagában nem bizonyult főhatása, azonban az „épphogy mellé” konfigurációk első típusa esetén szignfikánsan befolyásolta a nyeréshez közeliség érzetét. Következtetések: Ezen vizsgálati eredmények a kognitív torzulások rekonstruálásának fontosságát hangsúlyozzák a szerencsejáték addikcióknál alkalmazott kognitív terápiák során.

Háttér és célkitűzések: A szorongással kapcsolatos vizsgálatok gyakori tárgya annak kiderítése, hogy milyen személyiségbeli jellemzők találhatóak a vonásszorongás hátterében, illetve milyen egyéb zavarokkal társul. Mivel a szorongásos zavarok gyakrabban fordulnak elő nők körében, ezért kutatásunkban egy női mintán vizsgáltuk a vonásszorongás, a szociális fóbia, a perfekcionizmus, az énhatékonyság és az élettel való elégedettség összefüggéseit. Módszer: Az adatgyűjtést közösségi portálok segítségével, online módon kitölthető önkitöltéses kérdőívvel szerveztük. A vizsgálati mintába 15–35 éves fiatal nők kerültek be (N = 435, átlag = 27,3; szórás = 5,9). A vonásszorongáson túl a kérdőív kiterjedt a szociális fóbiára, perfekcionizmusra, a személyek énhatékonyságára és az élettel való elégedettségére. Korrelációs eljárással kimutattuk a vonásszorongás és a mérőeszközök közötti kétoldalú kapcsolatokat, továbbá összefüggésüket a perfekcionizmus hat alskálájával. Kétmintás t-próbával a szociális fóbia szintjeinek megfelelő csoportokban elemeztük a skálák átlagértékeit. Végül, többváltozós lineáris regresszióelemzéssel vizsgáltuk a perfekcionizmus, a szociális fóbia, az énhatékonyság és élettel való elégedettség szerepét a vonásszorongás hátterében. Eredmények: A vonásszorongás szignifikánsan korrelál a perfekcionizmussal (r = 0,43, p < 0,01) és a szociális fóbiával (r = 0,40, p < 0,01). A szociális fóbiával rendelkező személyek énhatékonysága alacsonyabb (t = 9,36, p < 0,001), kevésbé elégedettek életükkel (t = 5,71, p < 0,001), vonásszorongásuk erősebb (t = –12,97, p < 0,001); jellemző továbbá rájuk a perfekcionizmus (t = –7,61, p < 0,001). A regresszióelemzés adatai alapján a szociális fóbia (b = 0,25, p < 0,001) és a perfekcionizmus (b = 0,27, p < 0,001) magasabb, míg az élettel való elégedettség (b = –0,39, p < 0,001) és az énhatékonyság (b = –0,30, p < 0,001) alacsonyabb mértékű vonásszorongást eredményeznek. A változók a variancia 71%-át magyarázzák (p < 0,001). Következtetések: A vonásszorongás háttérében megtalálható faktorok közül kiemelkedő szerepet kap a perfekcionizmus és a szociális fóbia. A magasabb énhatékonyság és az élettel való elégedettség viszont kevesebb szorongással jár együtt.

A személyiség sötét triádját – a machiavellizmust, szubklinikai narcizmust és szubklinikai pszichopátiát – napjainkban nagyon élénk tudományos érdeklődés övezi. Az utóbbi évek során számos olyan kutatás zajlott és kapott nyilvánosságot, amelyek a sötét vonások munkahelyi korrelátumait vizsgálják. Jelen tanulmány célja, hogy összefoglalja és rendszerezze ezeket a nemzetközi és hazai kutatási eredményeket. Írásunkban a sötét vonások bemutatása után sorra vesszük, hogy e személyiségjellemzők milyen hatást gyakorolnak a pályaválasztásra, a munkahelyi viselkedésekre, élményekre, attitűdökre, illetve a vezetővé válás esélyeire és a vezetői eszköztár jellemzőire. Mérlegeljük a sötét vonások magas értékeit mutató munkavállalók és vezetők alkalmazásának előnyeit és hátrányait, illetve hatását a munkahelyi közösség, illetve a szervezeti kultúra szintjén. Áttekintésünk nyomán megállapítható, hogy a sötét triádhoz számos, munkahelyi szempontból kívánatos jellemző – pl. stressztűrés, stratégiai gondolkozás, karizmatikus fellépés, meggyőző kommunikáció – kapcsolódik, ezek a vonások azonban a társas kapcsolatok, illetve a szervezeti működések szintjén veszélyt jelenthetnek. Az e veszélyekhez kapcsolódó prevenció és intervenció lehetőségeit is felvázoljuk írásunkban.