Borító |
|
|
Szerkesztőségi köszöntő, tartalom |
|
|
Az izomdiszmorfia összefüggése a testképpel és a korai maladaptív sémákat kialakító szülői magatartással |
Szerző(k): Kaszás Barbara, Oláh Barnabás, Kovács-Tóth Beáta |
Bevezetés: az izomdiszmorfia a testépítők (általában férfiak) jellegzetes testképzavara.
Cél: Vizsgálatunk célja az volt, hogy az izomdiszmorfia tünetei és a korai maladaptív sémák kialakulásában szerepet játszó szülői bánásmód közötti összefüggéseket megvizsgáljuk. Értékeltük továbbá az izomdiszmorfiában megjelenő evészavartüneteket, és az evészavarokra jellemző személyiségjellemzőket is.
Módszer: a kérdőíveket online felületen, közösségi oldalakon osztottuk meg, 245 érvényes válasz érkezett. Az izomdiszmorfia mérésére az Izomzattal Való Elégedettség Skálát használtuk, az evészavarokkal való kapcsolatot az Evési Zavar Kérdőívvel, míg a sémákat kialakító észlelt szülői magatartásokat a Young Szülői Kérdőívvel vizsgáltuk.
Eredmények: az izomdiszmorfiás jegyeket mutató személyek több, az evészavarokra jellemző jegy mentén is elkülöníthetők a normális populációtól. Ezek a karcsúság iránti vágy, a testtel való elégedetlenség, az elégtelenség érzése, interoceptív tudatosság és perfekcionizmus. Az észlelt szülői magatartást tekintve az autonómia, kompetencia és énazonosság érzésének szükséglete sérül az észlelt apai magatartás, valamint a reális keretek és önkontroll szükséglete az észlelt anyai magatartás kapcsán.
Következtetések: az izomdiszmorfia egyes személyiségjellemzők alapján rokonságban áll az anorexia nervosával és a bulimia nervosával. Kialakulásában szerepe lehet a szülői bánásmódnak is, így az apa hajlamosabb az önállóság és az igények kifejezésének gátlására, míg az anya részéről elégtelen kontrollfunkció, az autonómia és kompetencia igény gátlása jelenik meg. Introduction: the purpose of our study was to investigate the link between specific traits that determine muscle dysmorphia in bodybuilders and the parental behaviours which play a role in developing these schemata, as well as the eating-disorder-specific traits which differentiate bodybuilders from the normal population. Aim: conceptualising the similarities of personality traits in case of muscle dysmorphia and eating disorders, as well as their etiology based on the schema theory. Method: to measure muscle dysmorphia was used the Muscle Appearance Satisfaction Scale. We explored its connection with eating disorders applying the Eating Disorder Inventory and thereof with the parental behaviours was used the Young Parental Inventory. Results: a number of eating-disorder-specific traits differentiate persons with muscle dysmorphic traits from the normal population. These are Drive for thinness, Body dissatisfaction, Feeling of inadequacy, Interoceptive awareness and Perfectionism. Regarding the perceived parental behaviour the father violated the child’s need of autonomy, competence and self-identity and the mother violated the need of boundaries and self-control. Conclusions: Based on several personality characteristics, muscle dysmorphia may be related to anorexia nervosa and bulimia nervosa. In its etiology parental care can have a role, as the father is disposed to detain the autonomy, and the expression of personal needs, while the mother demonstrates insufficient control functions, and the detention of the autonomy and the need for competency. |
|
Telementális egészségügyi ellátás a gyermek- és ifjúságpszichiátriában |
Szerző(k): Kiss Enikő, Kakuszi Szilvia, Kapornai Krisztina |
Bevezetés: Az utóbbi időben a mentális zavarok világszerte jelentős egészségügyi problémát jelentenek, ugyanakkor a legtöbb mentális zavarral küzdő személy nem jut megfelelő ellátáshoz. A személyes orvos–beteg találkozások járványügyi korlátozása miatt hazánkban is előtérbe került a telementális egészségügyi ellátás lehetősége. Jelen vizsgálat célja a gyermek- és ifjúságpszichiátriai telemedicina megvalósíthatóságának, hatásosságának és a hatékonyságával kapcsolatos eredményeknek az áttekintése az elmúlt 20 év tudományos publikációi alapján.
Módszer: A 2015 előtti publikációkat egy összefoglaló tanulmány (17) alapján, a 2015-tôl napjainkig megjelent közleményeket irodalomkutatás révén foglaltuk össze. Három nemzetközi adatbázist (Pubmed, Cochrane Database of Systematic Reviews és Web of Science) vizsgáltunk, a keresőszavak a telemental health, children, adolescent, telepsychiatry voltak.
Eredmények: a nemzetközi irodalom megvalósíthatósági, hasznossági és hatékonysági vizsgálatok alapján a bizonyítékon alapuló diagnosztikus és terápiás módszereket hasonlóan eredményesnek találta, mint a személyes találkozás keretében nyújtott ellátást.
Következtetés: A gyermek- és ifjúságpszichiátriában alkalmazott eljárások telemedicinális alkalmazása nemzetközileg elfogadott, megvalósítható és hatékony. Hazai alkalmazhatóságának egyik feltétele egy szakmai útmutató megjelenése, mely részletezi a telementális egészségügyi ellátás feltételeit és javaslatait. Introduction: Even though mental disorders present significant health burden worldwide, most patients with mental disorders do not receive adequate healthcare. The possibility of telemental health service came into prominence in Hungary due to the restriciton of face-to-face doctor-patient meetings. The present review, based on the last 20 years’ scientific literature, aims to summarize the feasability, efficacy and effectivity of telemedicine services in child and adolescent psychiatry. Method: A review by Gloff et al (17) summarized telepsychiatry service in children and adolescents before 2015. A literature search was generated in order to summarize current knowledge based on 3 international databases (Pubmed, Cochrane Database of Systematic Reviews és Web of Science) for scientific publications after 2015. Search words were telemental health, children, adolescent, and telepsychiatry. Results: International literature showed similar feasability, efficacy and effectivity of evidence based diagnostic and therapeutic methods in tele- child and adolescent psychiatry as in face-to-face services. Conclusion: The application of telemedicine in child and adolescent psychiatry is internationally accepted, feasible and effective. Its widespread use in Hungary would require a professional protocol which specifies the conditions and advices of telemental health services in this age group. |
|
Testdiszmorfiás zavar: száz év magány |
Szerző(k): Szabó Pál, Szászi Beáta |
A testdiszmorfiás zavar gyakori pszichiátriai betegség, prevalenciája az általános népességben 2%, felsőoktatásban tanulóknál 3,3%, pszichiátriai osztályok serdülő és felnőtt betegeinél egyaránt 7,4%, kozmetikai sebészeti és bőrgyógyászati betegek között pedig 10% felett van. A betegség központi tünete a saját test észlelésének súlyos zavara, amely alacsony önértékeléshez, szorongáshoz, depresszióhoz, szociális izolációhoz és kényszeres megnyilvánulásokhoz vezet. A betegség többnyire serdülőkorban (átlagosan 16,7 éves korban) kezdődik, a tünetek miatt leépülnek a társas kapcsolatok, a betegség gyakran akadályozza a továbbtanulást, a munkavégzést, a családalapítást. Igen magas a komorbiditás az affektív zavarokkal, szorongásos zavarokkal, személyiségzavarokkal, evészavarokkal és a szerfüggőséggel. A betegek életminősége igen rossz, az öngyilkosság veszélye nagy, emellett a heteroagresszivitás sem ritka. A betegséget a nagy gyakoriság és a súlyos következmények ellenére csak az esetek mintegy 15%-ában ismerik fel, és az érintettek viszonylag ritkán kapnak megfelelő kezelést. Ez a betegek szégyenérzete miatt van, akik ezért nem kérnek segítséget, vagy a betegségbelátás hiánya miatt rossz helyre fordulnak segítségért. Emellett a szakemberek körében is viszonylag kevéssé ismert a testdiszmorfiás zavar jelenségköre. Így a szerzők célkitűzése az, hogy részletes áttekintést adjanak a betegségről, különös tekintettel az elmúlt évtized kutatásainak eredményeire. Lényeges változás, hogy a korábban a szomatoform zavarok közé sorolt betegség a DSM-5-ben a kényszeres és kapcsolódó zavarok csoportjába került. Az etiológiában biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényezők bonyolult összjátéka játszik szerepet. Továbbra is a szerotonin-visszavételt gátló gyógyszereket és a kognitív viselkedésterápiát tartják a leghatékonyabb kezelésnek. Utóbbinak a külsővel kapcsolatos téves észlelésekre, az érzelmi zavarokra vagy a perfekcionizmusra irányuló változatai jelentenek előrelépést a terápiában, az információtechnológia módszereinek alkalmazása mellett. Body dysmorphic disorder is a common psychiatric disease; its respective prevalence is 2% in the general population, 3.3% in tertiary students, 7.4% among adolescent and adult psychiatric in-patients, and above 10% in patients of cosmetic surgery or dermatology. The most important symptom of the disease is the distorted perception of bodily appearance that leads to low self-esteem, anxiety, depression, social isolation and compulsive behaviours. The disease usually begins during adolescence (average age at onset: 16.7 years), the symptoms have a rather deleterious impact on social relationships, education, work and family life. Comorbidity with affective disorders, anxiety disorders, personality disorders, eating disorders, alcoholism, and substance use disorders is common. The life quality of the affected patients is bad, the risk of suicide is high, and the occurrence of heteroaggressive behaviour is not infrequent either. Despite the great prevalence and the serious consequences, body dysmorphic disorder is diagnosed only in 15% of the cases, and it occurs relatively rarely that the individuals affected by the disease get an adequate treatment. The patients do not usually ask for help because they feel ashamed, or they look for help in wrong places because of lack of insight. In addition, quite many experts working in the health service are not sufficiently familiar with the phenomena of this disorder. The authors’ objective is to provide a thorough review about body dysmorphic disorder with special regard to the results of the past decade. A substantial recent change is the fact that the disorder, previously categorized in the group of somatoform disorders, has been placed in the group of obsessive-compulsive and related disorders in DSM-5. A complex interplay of biological, psychological and sociocultural factors underlies the etiopathogenesis. Pharmacotherapy with serotonin reuptake inhibitors and cognitive-behavioural therapy are still regarded as the most effective treatments for body dysmorphic disorder. The modifications of the latter developed to target misperception of appearance, emotional dysfunction or perfectionism seem to represent promising therapeutic measures in addition to the application of novel methods of information technology. |
|
Új pszichoaktívszer-használók érzelmileg telített élettörténeti epizódjainak tartalomelemző vizsgálata |
Szerző(k): Császár Ferenc, Jávor Rebeka, Kelemen Gábor, B. Erdős Márta |
Bevezetés: Az új pszichoaktív szerek (ÚPSZ) használata hazánkban az utóbbi évtizedben komoly nehézségeket okoz az addiktológiai ellátórendszer számára. Az első néhány évben a kutatások a korábban ismeretlen szerek típusaira, a használat kiterjedtségére összpontosítottak, majd a szerhasználók társadalmi-kulturális háttere, személyisége, élményvilága is vizsgálatok tárgyává vált. Saját kutatásunkkal ehhez az utóbbi hagyományhoz csatlakozunk. Módszerek: Kutatásunkban egy szociodemográfiai jellemzőkre irányuló kérdőíves vizsgálatra, valamint strukturált interjúk érzelmileg telített epizódjainak integrált módszertan szerinti, kvalitatív és kvantitatív tartalomelemzésére alapozva vontunk le következtetéseket. 42 újonnan kezelésbe vont, a szerhasználatra előzetesen tesztelt ÚPSZ-használó adatait elemeztük. A kérdőívből származó adatokat leíró statisztikai módszerrel, a kvantitatív tartalomelemzés adatait összetartozó mintás t-próbával vizsgáltuk. Viszonyítási alapként megadtuk a Magyar Nemzeti Szövegtár személyes szövegeket tartalmazó alkorpuszának százalékos adatait. A kvalitatív elemzés során a szerhasználók csúcspont és mélypont szövegeinek jelentéshálóját alakítottuk ki. Eredmények: Bár az általunk vizsgált személyek nem a mélyszegénységben, súlyos anyagi deprivációban élő csoportok tagjai, tartalomelemzésünk körükben is alátámasztotta a szerhasználat szélsőségesen öndestruktív jellegét. Az érzelmileg telített mélypont-szövegek jellemző tartalmai a csapdába esettség, a kudarc, a viktimizáció, a „sose lesz vége” élményvilágát jelenítik meg. A funkció-szavak – különösen a mélypont-szövegekben – az öndestrukcióra utaló negatív kódra jellemző gyakoriságokat mutatják, a szükségszerűség nyelvi elemeinek egyidejű erősödésével, az elhárításra utaló távolító, általánosító elemek csökkenése mellett. Következtetés: Eredményeink a gátolt menekülés és a fájdalomkiáltás (cry of pain) elmélete szerint értelmezhetők. Megerősítik és árnyalják hasonló kutatások korábbi eredményeit, új szempontokat adhatnak az ÚPSZ-használók kezeléséhez, egyúttal előtérbe helyezik a tartalomelemző vizsgálatok relevanciáját klinikai területen. Introduction: Novel psychoactive substance use (NPS) has proven a challenge for the domestic addiction treatment system. In the first few years, studies focused on types of substances and prevalence. Recently social and cultural background, personality/identity issues and experiences of NPS users have been thematised in scientific studies. Our study is connected to the latter tradition. Methods: Our study comprised a questionnaire on sociodemographic factors, and a mixed method content analysis of highly valenced episodes of life interviews, combining qualitative and quantitative approaches. We analysed the data obtained from 42 NPS users entering treatment. NPS use was confirmed by preceding drug tests. We used descriptive statistical methods to analyse questionnaire data, and employed paired-sample T-test to analyse the data from quantitative content analysis. The text corpus (personal texts) of the Hungarian National Text Resources was selected as baseline to compare percentages. In our qualitative analysis, we outlined a conceptual network on high point and low point episodes of the life story. Results: Extreme poverty and deprivation was not characteristic of the current sample as a whole. Our content analysis supported previous results on the highly self-destructive nature of novel psychoactive substance use. Major results of the content analysis of highly valenced low point texts were experiences of entrapment, failure, victimisation and never-ending troubles. The use of function words, especially in low point texts, bore marked resemblance with „negative code” frequencies, also indicating a self-destructive attitude. Parallel, elements related to inevitability have increased significantly, while words referring to defence (generalizations and distancing) decreased. Conclusion: We interpret the results in terms of the arrested flight/cry of pain model. The results support and add to the conclusions of previous studies on the highly self-destructive nature of NPS-use and may introduce new aspects into treatment. The study is persuasive on the relevance of content analysis in clinical areas. |
|
Aggression expression among League of Legends and Fortnite players – a brief report |
Szerző(k): Benedek Bálint, Tamás Tényi, Sára Jeges, Lawrence R Bernstein, Áron B Békési |
Háttér és célok: A tanulmány célja az agresszió kezelésével kapcsolatos stratégiák összehasonlítása két népszerű online játék (League of Legends és Fortnite Battle Royale) esetében. Módszer: A vizsgálatba 450 személyt vontunk be (338 férfi és 112 nő). A minta négy csoportra oszlott: 1. nem játszó kontrollok; 2. League of Legends játékosok; 3. Fortnite játékosok; és 4. League of Legends és Fortnite játékosok. Az agresszió kezelését a 20 tételes Anger Expression Scale (Spielberger, 1985) validált magyar adaptációjával mértük (Oláh 1987). Multinomiális logisztikus regressziót végeztünk az életkor és a nem szerepének tisztázására. Anger-In (befele fordított vagy elfojtott agresszió) és Anger-Out (kifele fordított agresszó) profilokat határoztunk meg. Eredmények: A Fortnite játékosok esetében a passzív (Anger-In) agressziókezelés kifejezetebb volt. A Fortnite és League of Legends játékosok agressziókezelése passzívabbnak mutatkozott a nem játszó kontrollokkal összehasonlítva. Megbeszélés és következtetés: További kutatások szükségesek annak eldöntésére, hogy a különböző játékok gyakorolnak hatást az agresszió kezelésére, vagy a játékosok személyisége és agresszió-kezelésével kapcsolatos stratégiái eredményezik az egyes játékok választását. Background and aims: Our primary goal was to determine and compare the anger expression strategies used by players of the two most popular online games, League of Legends and Fortnite Battle Royale, as well as those used by non-gamers. Methods: The study sample was comprised of 450 subjects, of whom 338 were males and 112 females. The sample was further divided into four groups: 1. Non-gamers; 2. League of Legends gamers; 3. Fortnite gamers; and 4. League of Legends and Fortnite gamers. Anger attributes were measured using the validated Hungarian version of the 20-item Anger Expression Scale (Oláh 1987; Spielberger, 1985). Multinomial Logistic Regression was used to analyze the role of age and gender of the subjects to predict whether subjects were non-gamers or gamers. Subjects were further assessed by employing the Anger Expression Scale, which determines Anger-In (turning anger inwards or suppressing anger) and Anger-Out (expressing anger outwardly) profiles of individuals. The Anger-In and Anger-Out variables were added to the model. Results: Compared to League of Legends gamers, Fortnite gamers had a more passive (Anger-In) anger expression strategy. Fortnite and League of Legends gamers possessed a more passive anger expression strategy relative to non-gamers. Discussion and conclusion: Further research is needed to determine whether the games themselves have a determining influence on the gamers anger expression strategy, or whether the gamers personality and anger expression strategy predisposed them to choose one game over the other. |
|
A zenés foglalkozások szerepe a pszichiátriai rehabilitációban |
Szerző(k): Dalos Vera Daniella, Szendi István |
Bevezetés: Magyarországon a zene rehabilitációban történő alkalmazása kevéssé kutatott területnek számít, ezért célunk volt feltérképezni a SZTE ÁOK SZAKK Pszichiátriai Klinika rehabilitációs osztályán működő zenés foglalkozások struktúráját, célját, szerepét a többi rehabilitációs foglalkozás mellett, illetve hatását a betegek gyógyulásában és reintegrációjában. Mindezt összevetettük a világszerte használt zeneterápiás módszerek felépítésével, időbeli lefolyásával és eredményességével. Módszerek: A 10 fős mintát a klinika rehabilitációs programjában résztvevő betegek alkották, akik beleegyeztek, hogy két héten keresztül folyamatosan látogatják az itt zajló zenés foglalkozásokat. Az intervenció első és utolsó alkalmával mértük a betegek élettel való elégedettségét, észlelt társas támogatását, depresszió-, illetve vonásszorongás szintjét. Ezen felül mértük az állapotszorongás egyetlen zenés foglalkozás alatti változását, valamint a záróalkalommal egy rövid strukturált interjút készítettünk a résztvevőkkel. Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy az intervenciós időszak alatt nőtt a betegek észlelt társas támogatása (t[9])=-3,61, p< 0,01) – különös tekintettel a család dimenzióra (t[9])=-2,57, p=0,03), csökkent a szorongásuk (t[9]=2,42, p=0,03) és tendencia szinten a depresszió mértéke is (t[9]=2,11, p=0,06). Az élettel való elégedettség változásában, és a zenés foglalkozás azonnali szorongásoldó hatásával kapcsolatosan nem tudtunk szignifikáns eltérést kimutatni. Az interjúk tartalmi elemzése azonban arra enged következtetni, hogy a zenés foglalkozások mégis alkalmasak a szorongás rövid időn belüli oldására. Következtetés: A kvantitatív és kvalitatív adatokat összegezve elmondható, hogy a klinika zenés foglalkozásai több ponton egyeznek a nemzetközi gyakorlattal, emellett alacsony kockázattal és ráfordítással magas hatásfokon működnek. Az itt zajló munka alátámasztotta, hogy a zenés foglalkozások hatékony kiegészítői lehetnek a klinikai kezeléseknek, és fontos szerepük van a rehabilitáció folyamatában. Introduction: In Hungary, the use of music in rehabilitation is a scarcely researched area. In this study we aimed to examine the structure, purpose, and role of music activities conducted at the Department of Psychiatry, University of Szeged. We studied the rehabilitation programs of psychiatric patients and the role of music activities in healing and reintegration. All of this has been compared to the structure, timing and effectiveness of music therapy methods used worldwide. Methods: The 10-person sample consisted of patients participating in the rehabilitation program of the department, who agreed to attend music sessions there over a two-week interval. During the first and last interventions, we measured patient satisfaction with life, perceived social support, and levels of depression and trait anxiety. In addition, we measured changes in anxiety during a single music session, and a short structured interview was completed with each patient at the time of the last session. Results: Our results show that patients' perceived social support increased (t[9]=-3,61, p< 0,01) during the intervention period – especially regarding the family dimension (t[9]=-2,57 , p=0,03). The level of anxiety decreased (t[9]=2,42, p=0,03), and the level of depression also showed a marginally significant decrease (t[9]=2,11, p= 0,06). No significant differences were found in the changes of life satisfaction and the immediate anxiety-relieving effect of music practice. The content of the interviews however confirmed that there is indeed an immediate anxiety-relieving effect of a single music session. Discussion: To summarise the quantitative and qualitative data, it can be stated that the music activities of the department are several points in line with the international practice, and operate with low risk and high efficiency. The work done here has confirmed that music activities can be an effective method along with the clinical treatments and play an important role in the rehabilitation process. |
|
The Journey from Mental Disorder Towards Recovery |
Szerző(k): Tünde Bulyáki, István Gallai, Judit Harangozó, Ilona Jánosné Kaszás, Lajos Szabó |
|
|
Harold F. Searles pszichoanalízise és a nonhumanizmus |
Szerző(k): Tényi Tamás |
|
|
Megemlékezés – Prof. Hagop S Akiskal |
Szerző(k): Rihmer Zol tán |
|
|
Könyvismertetések |
|
|
Útmutató a Psychiatria Hungarica szerzői számára |
|
 | | Teljes cikk megtekintése | | | pdf |
| |
|
|