Kép és lélek |
Szerző(k): Hárdi István |
A szerző áttekintést ad a képi és lelki világ néhány fontosabb összefüggéséről. A kép nem csupán ábrázol és közöl, hanem kifejez, és megmozgathatja lelki világunk legmélyebb tudattalan rétegeit is. A képek nem csupán a tárgyi világ részei, hanem belső világunk az ún. belső reprezentáció szerves elemei. A csecsemőben a környezet személyeiről az emlékképek interakciókkal kapcsolatosan raktározódnak el. Gondolkodásunkban, beszédünkben a szavaknak ugyan alapvető a szerepe, betegek azonban sokszor képi úton jobban ki tudják fejezni lelki tartalmaikat, mint verbálisan. A képek mély rétegekből jöhetnek, s elfojtott tudattalan tartalmakat fejezhetnek ki, és mozgathatnak meg. A művészi élmény is ilyen eredetű, s a gyógyító hatás is ebben rejlik: a festés, rajzolás önállóan vagy más terápiával kombináltan alkalmazható pszichés bántalmakban. A művészet, a képi világ az emberi problémák, a lelki bajok bemutatásával a művelődésen túl a pszichológiai kulturáltságot is szolgálja. Művészek és művész betegek, pszichiátriai páciensek vizuális művei a nagyközönség nevelésének, felvilágosításának - tehát a megelőzésnek - értékes fegyverei. The author gives an overview of some important connection between mental life and visual world. A picture not only communicates and represents but expresses moving the deeper layer of personality. Pictures are parts of the external world and essential elements of our internal representations as well. In infant the memories of enviromental persons are stored up with interactions. Though verbal factors have a very important role in our thought and speech but mental patients very often express themselves much better visually than verbally. Pictures might come from the deeper layers of the personality revealing unconscious contents. Artistic experience is of such origin and here we find the therapeutic effect of art therapy: we can use drawing and painting - alone or combined with other treatments - for therapy of mental disorders. Art - showing human problems, mental conflicts - serves not only culture, but psychological education as well. Artworks of artists, mentally troubled artists and patients are of great service for the mental education and prevention of the society. |
|
Tárgy és módszer: Szemléletváltás a rajzvizsgálatban |
Szerző(k): Wolfgang Sehringer |
A fenti követelményeknek az ún. rendszerelemzés képes eleget tenni. Itt a kauzálisan feltett kérdés nem egy fő változót keres, hanem egy feltételezett hatókör egyes tényezőit. Rendszerek ebben az értelemben gondolatkonstrukciók, melyek segítenek, hogy valóságnak bizonyos részét mint hatókör mutassa be, elemeit és kapcsolatait, melyek a vélt összefüggés képezi. Gyakorlatilag az alábbi súlypontok lényegesek:
1. Az instrukciót adó (instrukció) és a rajzoló közt lezajló folyamatok feltárása;
2. A rajzolás egyéni folyamatában részt vevő pszichikus dinamizmusok feltárása;
2. A rajzolás egyéni folyamatában részt vevő pszichikus dinamizmusok feltárása;
3. A rajzfolyamat aktuálgenezise;
4. A jelenségek szempontjainak értékelése egy rajz szemléletének aktusában;
5. A diagnosztikus értelmező folyamat tartalmainak feltárása, annak reaktív értéke és aktív elemző munka a célszerű diagnosztikus értékelésben. Mindebből adódik a diagnosztikai munka általános modellje, ahogy ezt mi a gyermekrajzok alapjn a pszichodiagnosztika számára kialakítottuk (Sehringer 1989, 1995, 2000).
Egy ilyen stratégiából háromszoros nyereség kapható:
1. Alapsíkon:
a részek működését az egészből kell kutatni.
2. A hatókörök síkján:
az egész összefüggések feltárásához szempontváltást lehetővé tevő kérdések szükségesek. Hasznosnak mutatkoznak a "helyzet", "funkcionalitás" és "tárgy-kontextus kapcsolatok". Bepillantást adnak a különböző dinamikus összefüggésekbe.
3. Az egész rendszer síkján:
a reaktív (spontán) és az irányított (teoretikus-reflektív) diagnosztikus aktivitás dinamikájának feltárása.
A kitűzött célt elérhetjük, ha a diagnosztának sikerül az előbbi alapelvek nyomán valamilyen idiografikus rendszermodellt megalkotni, mely a megfelelően kialakított kérdésekkel módszertanilag megalapozott tájékoztatást ad. If I know the characteristics of a certain object, this knowledge will determine the method by which I approach it. Otherwise I shall have to try again and again. To be sure such "trial and error" experimentation must not necessarily be without an objective. But it is decisively impeded if I am guided by false assumptions. Thus in the realm of psychodiagnostics we can observe a change in recognition which directly affects our understanding of the appropriateness of the traditional drawing techniques:
1. Earlier on the whole was deducted from the characteristics of the parts. Today it is more realistic to say that one tries to define the characteristics of the parts from their position in the whole.
2. In the past the structures being analysed were thought to be unchangeable. The processes, by which these structures related to each other, were studied. Conversely, today one considers processes as leading to different structures.
3. In the past the belief was considered valid that recognition can be reached in an "objective" way; that is, independently from the recognizing subject and the process of recognition. However today the more valid assumption is that independence is fictitious.
4. In the past the aim of scientific procedure was to achieve valid single statements which in the end could be integrated in a unifying theory. Today one is prepared to consider that the respective thought of interrelation can only be considered valid according to the position from which it is being observed. Reality can't be represented other than by means of a network of interrelations, where the individual access constitutes the observed connections.
5. Earlier on in the realm of the natural sciences the belief was absolutely valid that reality could be seized and described. Converserly, today there is a tendency to be ambivalent about that. For if terms may denote something, they may as well misrepresent. Therefore they may only be considered as approximations of reality, but not as their essence.
A method that promises to fulfill these requirements better than others is the so-called systems analysis. Systems in this sense are constructions of thought, meant to help describe certain segments of reality as a working network. Its elements and interrelations constitute the object concerned.
The importance of this new concept is outlined in determining an adequate method in the field of personality assessment using drawing techniques. |
|
Időrajzok - A módszer születésétől a rendszerezett jelölésig |
Szerző(k): Moussong-Kovács Erzsébet, Mohamed Naboulsi |
Az idő múlásának grafikus ábrázolása, egy egyszerű tematikus rajzmódszer, nagyon hasznosnak bizonyult az érzelmi jelentésekkel terhes térszimbolika vizsgálatában és az időfogalom fejlődéséről és konnotációiról folytatott adatgyűjtésben. Betekintést nyertünk általa az egyének értékrendjébe és életcéljaiba éppúgy, mint az emberiség haladásról vallott kollektív eszmékbe.
Sok száz rajzot gyűjtöttünk össze 1970 óta eltérő transzkulturális körülmények között, különböző életkori és professzionális csoportoknál, egészséges és beteg emberektől. Elemeztük a rajzok tematikus repertoárját, esztétikai kvalitásukat és eredetiségüket. A sok markáns különbség ellenére egyetemes érvényű alapvető időszimbólumokat tártunk fel: a biológiai - elsősorban emberi - életciklusok, a társadalmi szerepek váltakozása, az óramotívum vagy a technikai haladás allegóriái. Szükségessé vált e gazdag rajzanyag osztályozása, az ábrázolás összetevőinek azonosítása, formális leírása és értelmezése.
Közleményünkben részletes tipológiáját nyújtjuk az időfolyamat ábrázolásának, és beszámolunk módszerünk néhány alkalmazásáról a transzkulturális pszichológiában, a kórlélektanban és a pszichoszomatikus orvoslásban. The graphic representation of the flow of time, a simple thematic drawing method proved to be very useful in the investigation of the emotionally loaded space symbolism or in collecting data about the development and connotations of the Time concept. We gained insight in the value systems and life purposes of individuals as well as in some collective ideas concerning the progress of mankind.
We gathered hundreds of drawings since 1970 in various transcultural settings, in different age- and professional groups, in healthy and in sick people. We analysed the thematic repertoire of drawings, their aesthetic quality and originality. Despite many marked differences we found some universally valid basic time-symbols: the biological - especially the human - life cycles, the alternation in social roles, the clock motif or the allegories of technical progress. It emerged the necessity of classifying this description and the interpretation of drawings' components.
In this paper we offer a detailed typology of representations concerning time's course together with some applications of our method in transcultural psychology, in psychopathology and in psychosomatic medicine. |
|
Az elmebetegség ábrázolása a középkortól a huszadikszázad közepéig |
Szerző(k): Muriel Laharie |
A hét és fél évszázadnyi időszak áttekintése két fő gondolat körül foglalható össze. Egyfelől az elmebántalom általánosságára utal - miként ezt egy francia pszichiáter Edouard Zarifian mondja napjainkban. - "Idegen növény, amely minden emberi társadalomban nő." Ennek megfelelően a társadalmak ambivalensek az elmebetegséggel szemben, mely hosszú és tartós jelenség. A nyugati világban az elmebajok történetében sajátos folyamatosság figyelhető meg, mely túlmegy meghatározott körülményeken, adott helyen és időn.
Tanulmányunk interdiszciplináris megközelítés, amely a művészettörténetet, orvostörténetet és a szemléletek történetét kombinálja, melyet történelem-lélektannak (psychohistory) is neveznek. Hangsúlyozza a művészet és az elmebetegség kapcsolatát mindenfajta történelmi korszakban. Ezekhez az elmebetegséget ábrázoló képekhez kapcsolhatjuk a betegek által spontán készített rajzokat (például Opicinus Canistris XIV. századi elmebeteg papét), vagy egy azilum keretében készítetteket (például Wölfli és Aloise a XX. században). A XIX. század vége felé a pszichiáterek figyelme az elmebetegek által készített képekre terelődött, Hanz Prinzhorn úttörő munkájával "Elmebetegek képi alkotásai" (Bildnerei der Geisteskranken) címmel. Számos tanulmány jelent meg, és az első szürrealisták Max Ernst és André Breton, divatba hozták az "elmebetegek művészetét" vagy az "art brut" (faragatlan, tanulatlan művészetet), más szóval az "outsider művészetet".
E tanulmány a XX. század közepéig szól, mivel a hatalmas változások a pszichiátriában az utolsó 50 évben keletkeztek: sokféle hatékony terápiák, pszichoanalízis és a szocioterápiák. A kórházi gyakorlat is megváltozott, amely megnyílt a külvilág felé nappali kórházakkal és speciális terápiás egységekkel, hogy bátorítsa a páciensek szociális és munkabeli társadalomba való visszatérését. Sajnos, a közvélemény megtartotta elmebetegségről alkotott irracionális, zavaró és nyugtalanító képet. This overview of a period of seven and a half centuries confirms two main ideas. On the one hand, it reminds us that madness is universal: as the French psychiatrist Edouard Zarifian says today, it is "a strange plant which societies react to madness is a long-term and durable phenomenon." Thus we have observed a continuity in the history of mental disorder in the Western world which transcends specific circumstances linked with a given place or time.
Our study required a cross-disciplinary approach, combining history of art, medical history and the history of mentalities-also referred to as psychohistory. It stresses at all periods of history. We could add to these images depicting mental disease in a more or less partisan way the pictures produced by the patients themselves, either spontaneously (here is ans example of the work of the psychotic priest Opicinus in the XIVth century), or in the context of an asylum (here are two paintings, one by Wölfli and one by Aloise, both XXth century). It was only towards the end of the XIXth century that psychiatrists began to turn their attention to the pictures produced by the insane: starting with the pioneering work written by Hanz Prinzorn, Bildnerei der Geisteskranken a number of studies were initiated and the first surrealists, such as Max Ernst and André Breton brought into fashion "mad art", which was then called "art brut" and then "art singulier".
Finally, we chose the middle of the XXth century as the end of the period which this paper has studied, because of the spectacular changes which, as you know, have taken place in psychiatry over the last fifty years. First with the progress in and diversification of the therapeutic approach: the effectiveness of seismotherapy, the discovery of modern psychotropic drugs (neuropletics, anti-depressant drugs, tranquillizers...), psychotherapies, psychoanalysis, sociotherapies... Also the development of hospital practice, which become more open to the outside world, with day-care units and therapeutic apartments... for an effort has been made to encourage the socio-profesional re-insertion of the patient into society. However, in public opininon, the image of the madman has retained its irrational, disturbing und unsettling aura. |
|
Gyermekrajzok és gyermeki rajzok anorexia nervosábanszenvedőknél |
Szerző(k): Guy Roux |
A számtalan spontán rajz, amit állapotuk súlyossága által megkívánt orvosi ellátás céljából hospitalizált anorexiásoktól gyűjtöttünk, a rendszerint gyermekkorhoz kötött ábrázolások állandó jelenlétét mutatta. Ez részben annak felel meg, amit Michaux professzor anorexiásoknál tapasztalt, s "az anyagi gondok elutasításának" nevezett, de annak az igyekezetnek is, hogy megmentse a valósággal való szembesüléstől és kompromisszumoktól saját megalomániás mindenhatóságát, amit csak magának az életnek rovására tudna továbbélni. De miközben sokszor kifejezett tehetséggel valósítja meg gyermeki rajzait, az anorexiás azt is elárulja, hogy érzelmi fejlődése bizonyos pillanataiban meg-megakadt, ami miatt kisgyermek módjára kezdett el rajzolni. Hospital care today is reserved for the most extreme cases of anorexia nervosa. Free drawing is proposed to all the patients. Anorexia is the disorder in which spontaneous expression is most closely related to chidhood, and the most childlike. We can expect to find self portraits with a childish appearance; child's world, children's games (hopscotch, toys, pets), clowns as devaluated representations of the father, images of verticality and ablitity to fly, indistinct bodies of the child and the mother on images of motherhood.
The childlike drawings reflect a high degree of affective immaturity. |
|
Az emberalak ábrázolásának sajátosságai diszlexiásgyermekeknél |
Szerző(k): Torda Ágnes |
A jó értelmi fejlettségű diszlexiás gyermekek kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtanak az emberalak-ábrázolásban. A gyermek rajzaiban megfigyelhető testvázlatzavar a személyiség integrációjának elégtelenségét és/vagy fejletlenségét mutatja. A diszlexia nemcsak a tanulási teljesítményt akadályozza, hanem a gyermek egész személyiségét. Dyslexic children, despite being well developed intellectually, present a distinctly poor performance in human figure drawing. The error of body outline, observable in the drawings indicates the deficiency and/our under-development of the intertion of personality. The dyslexia, while hindering the learning perfomance, has an effect on the whole personality of the child as well. |
|
Az érzelmi állapot és az érzelmi kapcsolat megjelenésegyermekelhelyezési perek keretében készült családrajzokban |
Szerző(k): Hajnal Ágnes |
A szerző gyermekelhelyezési perek keretében vizsgált családok 145 gyermekénél tanulmányozta a családrajzok jellegzetességeit az érzelmi állapot, illetve a szülők közti érzelmi választás szempontjából. Kategorizálta az exploráció és családrajz által szolgáltatott adatok egybeesése vagy széttartása alapján a gyermekek reagálási módjait és azok tipikus okait, vizsgálja a szülői befolyásolás hatását a két vizsgálati módszerrel nyert adatokra. The paper exploiting resources of 145 child-custody cases analyses the characteristics of children's family drawings focusing on the emotional state of children and children's preferences concerning parents.
The paper aims to categorize children's reactions and the typical causes of reactions on the basis of convergence or divergence between the findings of exploration and the data gained from family drawings. The paper also examines and takes into consideration the effects of parental influences on the data gained from the above research methods. |
|
Kórházban fekvő gyermekek specifikus rajzainakjellegzetességei |
Szerző(k): Feuer Mária |
A kórházban készült rajzokon jól nyomon követhető a gyerekek sajátos asszociatív munkája, a szubjektív élményfeldolgozás mágikus telítettsége, s az ebből következő speciális kísérletek a nagy erejű feszültségek ambivalenciájának feldolgozására. A gyerekek képesek megjeleníteni szorongásaikat, félelmeiket, a családtól való elszakadástól a kiszolgáltatottságon, a megalázottságon keresztül a magány megélésének rémületéig. A rajzokon láthatjuk a még törékeny gyermeki én-határok összemosódását a félelmetes gépekkel és orvosi berendezésekkel, illetve a szeparációs szorongás ábrázolását a tér rabságban tartó beszűkülésével.
A kórházban készült rajzok, amelyek közül néhány egészen megrendítő, mégis a lélek öngyógyító erejének lenyomatai, illetve a grafikus közlés segítségével a gyermeki én-erők mozgósításának törekvései. Ezek a gyerekek képesek verbalizálhatatlan élményeiket áttételes formában közölni, kavargó és feszítő érzéseiket valamilyen szinten megfogalmazni. Ennek a folyamatnak felszabadító, feszültségoldó, szorongáscsökkentő, adott esetben katartikus hatása van.
A gyerekek a projekciós mechanizmus segítségével nemcsak kívülre helyeznek, de egyúttal formát adnak, bizonyos értelemben megfogalmaznak és rendeznek számukra érthetetlen és átláthatatlan külső és belső történéseket. Így azok már nem képesek a dezintegráció elemi erejével hatni rájuk, hanem ők szereznek bizonyos mértékű irányító hatalmat fölöttük. By the aid of childrens' hospital drawings we could follow their special associations, the elaboration of magical saturation dealing with personal experiences and their attempts to alleviate strong mental tension. Children are able to express their separation anxiety and the humiliation and horror of being alone. Their drawings also show the fragile and abolishing ego-borders, the frightful medical machines and furniture, the delineation of separation anxiety holding them in the captivity of the narrowing space. Some of these pictures are very impressive revealing the self-healing tendencies and the mobilization of ego-forces. These children express their whirling and tightening emotions and experiences not being able to do it verbally. This process has a tension liberating and anxiety alleviating - that is a certain - cathartic effect.
These children by the help of projection not only place outside unintelligible and meaningless experiences and processes, but give form and arrange them. They do not yield to desintegrative forces but gain controll over them. |
|
Az anya-gyermek kapcsolat ábrázolásának sajátosságaifelnőtt pszichiátriai betegek és pszichoszomatikus betegségben szenvedő gyermekekrajzaiban |
Szerző(k): Tényi Tamás, Csábi Györgyi, Trixler Mátyás, Márton
Klára, Molnár Dénes |
Szerzők tanulmányukban az anya-gyerek ábrázolás művészettörténeti, pszichoanalitikus és kifejezéspatológiai vonatkozásaival foglalkoznak. Rövid esetismertetések kapcsán áttekintést adnak gyűjteményükből, s kirajzolják az anya-gyerek ábrázolás pszichodiagnosztikai és művészetterápiás perspektíváit. The authors explore the art historical, psychoanalytical and psychopathological aspects of mother-child drawings. They introduce their collection with the few case studies, and introduce the psychodiagnostic and art therapeutic perspectives of the discussed issue. |
|
Sors vagy betegség? Esetismertetés egy hatvanéves páciens alkotásainaktükrében |
Szerző(k): Hárdi Lilla |
60 éves páciens életének két időszakából választottunk ki rajzsorozatokat összehasonlítás és elemzés céljából. Illusztrálni szerettük volna, hogy a szeparáció, a bezártság, a megaláztatások és az állandó - reális - veszélyérzet milyen nagymértékben befolyásolja a személyiség fejlődését. A rajzsorozatokon nemcsak az életkor előrehaladásával jelentkező sajátosságok láthatók, hanem a személyiség beszűkülése, elszíntelenedése, a flexibilitás elvesztése is szembetűnő a kreativitás megőrzése mellett.
Az ismételt traumák következtében és az állandó szorongást fenntartó élethelyzet eredményeként az én egészséges elhárító mechanizmusai helyét patológiásak váltják fel az egyén adaptív funkcióit veszélyeztetve. Még a hosszú pszichoterápia sem adhatja vissza az én - bár életkora szerint már csökkent - flexibilitását.
A traumák már csak korlátozott mértékben dolgozhatók fel. Hosszabb-rövidebb tünetmentességet tudtunk csak elérni, amit a legcsekélyebb trauma is felbillenthet.
Sors vagy betegség? Talán a sors következtében kialakult betegség, vagy a betegség miatt kialakult sors? Idősebb korú páciensek terápiájában ez gyakran megválaszolhatatlan kérdés marad, hiszen a kóroki tényezőkhöz egyéni szomatikus kortényezők, kórtényezők és történelmi tényezők is hozzájárulnak. A pszichiáter feladata ezek feltárása, megértése, elfogadása, és a sors további lehetőségként való mérlegelése az értékek felszínre hozásával és megtartásával. We compared two serials of drawings from our patient's two separate life-period. We wanted to illustrate how separation, humiliation and the permanent feeling of danger can change personality. Not only the forty years difference can be seen on them but the tightening of the character, the draining of the personality, decoloration and loss of flexibility can be followed also very well.
Multiplex traumatization and constant stress can destroy the healthy defence mechanisms of the ego decreasing its adaptive functions. Even long psychotherapy can't give back the flexibility of the person. A relative healthy balance can be reached but even the slightest trauma can brake this unstable equilibrium.
Fate or mental problem? A disease caused by fate or fate being the result of a disease? It might remain without any answer as to elder patients. The psychiatrist's task is to explore, understand and accept the several somatic, historical and other factors of pathology as well as the "key-trauma" of the mental process evaluating the patient's further possiblities and future summarising the actual qualities. |
|
Emberrajz-értékelés és prognózis |
Szerző(k): Király Károly |
A szerző 3000 rajz alapján foglalkozik értelmileg akadályozottak munkába állításával. Ehhez a Goodenough- és a Hárdi-féle dinamikus rajzvizsgálatot használja. Utóbbi személyiségszint-skálájának segítségével megállapítja, hogy a b1 szintűek időszakosan irányítással, a b2 nívón állók belső munkahelyen részlegesen, a c és d szervezett munkában is foglalkoztathatók. On the base of 3000 drawings the author deals with the rehabilitation of mentaly retarded patients. For prognostic aims he uses the Goodenough-test and Hárdi's dynamic examination of drawings. On the personality scales of the latter he states that patients standing on the level of b1 periodically by directed work and those on the level of c and d could be rehabilitated by regular work. |
|
Művészet csoportpszichoterápia integrációja nyíltpszichózis osztály komplex terápiás rendszerébe |
Szerző(k): Márton Klára, Szabó Gizella, Tényi Tamás, Trixler Mátyás |
A szerzők szkizofrén páciensek művészet csoportpszichoterápiáját tárgyalják. A művészet csoportpszichoterápiát Naumburg, Lucas, Wadeson, Jakab és Kramer munkássága alapján értelmezik.
A csoportülés első felében a rajzok kidolgozására kerül sor, majd a második részben a képek közös megbeszélésére.
Számos fontos diagnosztikus és pszichoterápiás aspektus kerül értékelésre, úgy mint a művek formai és tartalmi sajátosságai, valamint a csoportfolyamat indulat-átvételi aspektusai. The lecture deals with the group art psychotherapy of schizophrenics. The group is part of the complex treatment modality which was developed in our setting. The group art psychotherapy is seen in the context of the work of Naumburg, Lucas, Wadeson, Jakab and Kramer. The group in the first half is to work out drawings and in the second part is to discuss the explored issues.
Many important diagnostic and psychotherapeutic aspects are evaluated, the form, the content of the works and the transferences in the group-process are relevant aspects of the work. |
|
Gondolatok szkizofrén páciensek ambulánsművészetterápiájáról |
Szerző(k): Kovács Attila, Simon Mária |
Írásunkban a pécsi Pszichiátriai Klinika kreatív csoportjai közül az ambulánsan kezelt krónikus szkizofrén betegek művészetterápiás csoportját mutattuk be. A művészetterápia a páciensek komplex kezelésének szerves része. A foglalkozások során az alkotás esztétikai aspektusai mellett az önkifejezés élményére helyezünk hangsúlyt. A csoport két fő részből áll, a rajzok, festmények az első periódusban készülnek. Ezt követően a résztvevők megmutatják egymásnak alkotásaikat, reflektálnak, "eljátszanak" az elkészült művekkel. A csoportvezetők a képeket - a szó klasszikus értelmében - nem interpretálják. A csoport nemcsak rajzokat, festményeket, dialógusokat, vicceket alkot, hanem önmagát is minden alkalommal újrateremti. We present the work of an art therapy group for chronic schizophrenic outpatients. Art therapy group is an integral part of the treatment modalities of our clinic. The group works paralel to them as a creative workshop. Beside aesthetic creating, the personal experience of self-expression are emphasized. The group-sessions contain two main parts. The drawings, paintings are made in the first period. In the second part the participants show their products to each other, reflect to them, "play" with them, without the therapist's interpretations in proper sense. The group creates not only drawings, paintings, dialogues, jokes, but also recreates itself all the time. |
|
A grafikus kifejezésmód szerepe pszichotikus betegekdiagnózisában és terápiájában |
Szerző(k): Trixler Mátyás, Tényi Tamás, Gáti Ágnes |
Klinikánkon több mint fél évszázados hagyományra tekint vissza pszichotikus betegek grafikus munkáinak gyűjtése és felhasználása mind a diagnosztikus, mind a terápiás tevékenységben. Az érzések, gondolatok, impulzusok, konfliktusok képi kifejezése fontos forrása a páciensek egyébként esetleg rejtett téveszmés és hallucinatoros élményeinek.
Terápiás gyakorlatunkban mind a művészetterápia, mind a művészet pszichoterápia alkalmazást nyer. Az értelmező munkában a szimbólum értelmezések különböző módszereit - így a freudi, jungi, valamint a tárgykapcsolati megközelítést egyaránt használtuk. A művészet pszichoterápia segítségével a terápiás kapcsolat alapvetően bővíthető. Az imagináció kiemelt szerepe a képi kifejeződésben elősegíti preverbális tudattalan pszichés traumák feltárását és kifejeződését. A rajzok, amelyek a páciensek érzéseinek, gondolatainak tárgyiasult formái, lehetővé teszik a felismerést és egyúttal a tőlük való elhatárolódást. A művészetterápia hidat képez a tudattalan belső érzések és az externalizált képi produktumok között. In accordance with the tradition of our clinic, we applied frequently graphic expression in our diagnostic and therapeutic work with psychotic patients. The pictorial expression of feelings, ideas, impulses, and conflicts serves an important source of data regarding the patients' delusional and hallucinatory experiences.
In our therapeutic practice we use both art therapy and art psychotherapy. In our interpretative work we used different methods of symbol interpretation Freudian, Jungian as well as object-relational approaches. By the application of art psychotherapy the therapeutic contact could be substantially widened. The great role of imagery in art expression enhances the revealing and externalization of unconscious preverbal psychic traumas. The drawings, which represent objectified feelings and ideas of the patients, allow a separation from them and the recognition of their existence. Art threapy forms a bridge between the unconsious internal feelings and the externalized object produced. |
|
Művészeti élmény - út a rehabilitációhoz |
Szerző(k): Pető Zoltán |
A gyógyítás és a művészet értékőrző és értékteremtő tevékenység. Mindkettő megköveteli a kreativitást, az önbecsülést, az új iránti fogékonyságot. Segíti a személyiség fejlesztését, a kreativitás növelését, a közösségi illeszkedés. A művészetterápiák alkalmasak a gyógyító tevékenység kiegészítésére. Art therapy is a branch of rehabilitation therapy. In the rehabilitaton process art and folkart create new values and guard over them. Both of them increase creativity, self-reliability an susceptibility to new things. Art therapy helps personality development, social adaptation and human recreation. |
|
Művészetterápia a rehabilitáció gyakorlatában |
Szerző(k): Adorjáni Ferenc |
A szerző röviden ismerteti az általa és munkatársaival kidolgozott új szocioterápiás formát, az Alkotó Tábort. Ez a rendezvény egyesíti az egyéni és csoportos pszichoterápiák előnyeit, összekapcsolva a résztvevő betegek közös alkotó tevékenységével. Ismerteti néhány "táborozó" munkáját. The author gives a short overview of a new sociotherapeutic method, the Creative Camp developed by the author and his co-workers. This form of organization unites the advantages of individual and group psychotherapy by the common creative activity. The paper is illustrated by the artworks of camping patients. |
|