Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

 

 

 

Psychiatria Hungarica
 
Alapította / Founded by: Buda Béla
Felelős szerkesztő / Editor in Chief: Tényi Tamás
Szerkesztőbizottság elnöke: Fekete Sándor

Kiadja:
Magyar Pszichiátriai Társaság
Cím: 1021, Budapest, Hűvösvölgyi út 75/a
Levelezési cím: H-1281 Budapest 27., Pf. 41.
Telefon/fax: +36 (1) 2750000
E-mail: titkarsag@mptpszichiatria.hu
A lap terjesztésével kapcsolatos problémákkal az MPT Titkársága kereshető a fenti elérhetőségeken.

SZERZŐI ÚTMUTATÓ >>

Felelős Kiadó:
Molnár Károly
Levelezési cím: Tényi Tamás
Pécsi Tudományegyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
7623 Pécs, Rét u. 2.
E-mail: ph@kk.pte.hu



Keresés a folyóiratokban
 
Keresés (kulcsszavakban, szerzők szerint és cikk szövegben)

    

 
Kép és lélek
Szerző(k): Hárdi István
A szerző áttekintést ad a képi és lelki világ néhány fontosabb összefüggéséről. A kép nem csupán ábrázol és közöl, hanem kifejez, és megmozgathatja lelki világunk legmélyebb tudattalan rétegeit is. A képek nem csupán a tárgyi világ részei, hanem belső világunk az ún. belső reprezentáció szerves elemei. A csecsemőben a környezet személyeiről az emlékképek interakciókkal kapcsolatosan raktározódnak el. Gondolkodásunkban, beszédünkben a szavaknak ugyan alapvető a szerepe, betegek azonban sokszor képi úton jobban ki tudják fejezni lelki tartalmaikat, mint verbálisan. A képek mély rétegekből jöhetnek, s elfojtott tudattalan tartalmakat fejezhetnek ki, és mozgathatnak meg. A művészi élmény is ilyen eredetű, s a gyógyító hatás is ebben rejlik: a festés, rajzolás önállóan vagy más terápiával kombináltan alkalmazható pszichés bántalmakban. A művészet, a képi világ az emberi problémák, a lelki bajok bemutatásával a művelődésen túl a pszichológiai kulturáltságot is szolgálja. Művészek és művész betegek, pszichiátriai páciensek vizuális művei a nagyközönség nevelésének, felvilágosításának - tehát a megelőzésnek - értékes fegyverei.

Tárgy és módszer: Szemléletváltás a rajzvizsgálatban
Szerző(k): Wolfgang Sehringer
A fenti követelményeknek az ún. rendszerelemzés képes eleget tenni. Itt a kauzálisan feltett kérdés nem egy fő változót keres, hanem egy feltételezett hatókör egyes tényezőit. Rendszerek ebben az értelemben gondolatkonstrukciók, melyek segítenek, hogy valóságnak bizonyos részét mint hatókör mutassa be, elemeit és kapcsolatait, melyek a vélt összefüggés képezi. Gyakorlatilag az alábbi súlypontok lényegesek:

1. Az instrukciót adó (instrukció) és a rajzoló közt lezajló folyamatok feltárása;
2. A rajzolás egyéni folyamatában részt vevő pszichikus dinamizmusok feltárása;
2. A rajzolás egyéni folyamatában részt vevő pszichikus dinamizmusok feltárása;
3. A rajzfolyamat aktuálgenezise;
4. A jelenségek szempontjainak értékelése egy rajz szemléletének aktusában;
5. A diagnosztikus értelmező folyamat tartalmainak feltárása, annak reaktív értéke és aktív elemző munka a célszerű diagnosztikus értékelésben. Mindebből adódik a diagnosztikai munka általános modellje, ahogy ezt mi a gyermekrajzok alapjn a pszichodiagnosztika számára kialakítottuk (Sehringer 1989, 1995, 2000).
Egy ilyen stratégiából háromszoros nyereség kapható:

1. Alapsíkon:
a részek működését az egészből kell kutatni.

2. A hatókörök síkján:
az egész összefüggések feltárásához szempontváltást lehetővé tevő kérdések szükségesek. Hasznosnak mutatkoznak a "helyzet", "funkcionalitás" és "tárgy-kontextus kapcsolatok". Bepillantást adnak a különböző dinamikus összefüggésekbe.

3. Az egész rendszer síkján:
a reaktív (spontán) és az irányított (teoretikus-reflektív) diagnosztikus aktivitás dinamikájának feltárása.
A kitűzött célt elérhetjük, ha a diagnosztának sikerül az előbbi alapelvek nyomán valamilyen idiografikus rendszermodellt megalkotni, mely a megfelelően kialakított kérdésekkel módszertanilag megalapozott tájékoztatást ad.

Időrajzok - A módszer születésétől a rendszerezett jelölésig
Szerző(k): Moussong-Kovács Erzsébet, Mohamed Naboulsi
Az idő múlásának grafikus ábrázolása, egy egyszerű tematikus rajzmódszer, nagyon hasznosnak bizonyult az érzelmi jelentésekkel terhes térszimbolika vizsgálatában és az időfogalom fejlődéséről és konnotációiról folytatott adatgyűjtésben. Betekintést nyertünk általa az egyének értékrendjébe és életcéljaiba éppúgy, mint az emberiség haladásról vallott kollektív eszmékbe.

Sok száz rajzot gyűjtöttünk össze 1970 óta eltérő transzkulturális körülmények között, különböző életkori és professzionális csoportoknál, egészséges és beteg emberektől. Elemeztük a rajzok tematikus repertoárját, esztétikai kvalitásukat és eredetiségüket. A sok markáns különbség ellenére egyetemes érvényű alapvető időszimbólumokat tártunk fel: a biológiai - elsősorban emberi - életciklusok, a társadalmi szerepek váltakozása, az óramotívum vagy a technikai haladás allegóriái. Szükségessé vált e gazdag rajzanyag osztályozása, az ábrázolás összetevőinek azonosítása, formális leírása és értelmezése.

Közleményünkben részletes tipológiáját nyújtjuk az időfolyamat ábrázolásának, és beszámolunk módszerünk néhány alkalmazásáról a transzkulturális pszichológiában, a kórlélektanban és a pszichoszomatikus orvoslásban.

Az elmebetegség ábrázolása a középkortól a huszadikszázad közepéig
Szerző(k): Muriel Laharie
A hét és fél évszázadnyi időszak áttekintése két fő gondolat körül foglalható össze. Egyfelől az elmebántalom általánosságára utal - miként ezt egy francia pszichiáter Edouard Zarifian mondja napjainkban. - "Idegen növény, amely minden emberi társadalomban nő." Ennek megfelelően a társadalmak ambivalensek az elmebetegséggel szemben, mely hosszú és tartós jelenség. A nyugati világban az elmebajok történetében sajátos folyamatosság figyelhető meg, mely túlmegy meghatározott körülményeken, adott helyen és időn.

Tanulmányunk interdiszciplináris megközelítés, amely a művészettörténetet, orvostörténetet és a szemléletek történetét kombinálja, melyet történelem-lélektannak (psychohistory) is neveznek. Hangsúlyozza a művészet és az elmebetegség kapcsolatát mindenfajta történelmi korszakban. Ezekhez az elmebetegséget ábrázoló képekhez kapcsolhatjuk a betegek által spontán készített rajzokat (például Opicinus Canistris XIV. századi elmebeteg papét), vagy egy azilum keretében készítetteket (például Wölfli és Aloise a XX. században). A XIX. század vége felé a pszichiáterek figyelme az elmebetegek által készített képekre terelődött, Hanz Prinzhorn úttörő munkájával "Elmebetegek képi alkotásai" (Bildnerei der Geisteskranken) címmel. Számos tanulmány jelent meg, és az első szürrealisták Max Ernst és André Breton, divatba hozták az "elmebetegek művészetét" vagy az "art brut" (faragatlan, tanulatlan művészetet), más szóval az "outsider művészetet".

E tanulmány a XX. század közepéig szól, mivel a hatalmas változások a pszichiátriában az utolsó 50 évben keletkeztek: sokféle hatékony terápiák, pszichoanalízis és a szocioterápiák. A kórházi gyakorlat is megváltozott, amely megnyílt a külvilág felé nappali kórházakkal és speciális terápiás egységekkel, hogy bátorítsa a páciensek szociális és munkabeli társadalomba való visszatérését. Sajnos, a közvélemény megtartotta elmebetegségről alkotott irracionális, zavaró és nyugtalanító képet.

Gyermekrajzok és gyermeki rajzok anorexia nervosábanszenvedőknél
Szerző(k): Guy Roux
A számtalan spontán rajz, amit állapotuk súlyossága által megkívánt orvosi ellátás céljából hospitalizált anorexiásoktól gyűjtöttünk, a rendszerint gyermekkorhoz kötött ábrázolások állandó jelenlétét mutatta. Ez részben annak felel meg, amit Michaux professzor anorexiásoknál tapasztalt, s "az anyagi gondok elutasításának" nevezett, de annak az igyekezetnek is, hogy megmentse a valósággal való szembesüléstől és kompromisszumoktól saját megalomániás mindenhatóságát, amit csak magának az életnek rovására tudna továbbélni. De miközben sokszor kifejezett tehetséggel valósítja meg gyermeki rajzait, az anorexiás azt is elárulja, hogy érzelmi fejlődése bizonyos pillanataiban meg-megakadt, ami miatt kisgyermek módjára kezdett el rajzolni.

Az emberalak ábrázolásának sajátosságai diszlexiásgyermekeknél
Szerző(k): Torda Ágnes
A jó értelmi fejlettségű diszlexiás gyermekek kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtanak az emberalak-ábrázolásban. A gyermek rajzaiban megfigyelhető testvázlatzavar a személyiség integrációjának elégtelenségét és/vagy fejletlenségét mutatja. A diszlexia nemcsak a tanulási teljesítményt akadályozza, hanem a gyermek egész személyiségét.

Az érzelmi állapot és az érzelmi kapcsolat megjelenésegyermekelhelyezési perek keretében készült családrajzokban
Szerző(k): Hajnal Ágnes
A szerző gyermekelhelyezési perek keretében vizsgált családok 145 gyermekénél tanulmányozta a családrajzok jellegzetességeit az érzelmi állapot, illetve a szülők közti érzelmi választás szempontjából. Kategorizálta az exploráció és családrajz által szolgáltatott adatok egybeesése vagy széttartása alapján a gyermekek reagálási módjait és azok tipikus okait, vizsgálja a szülői befolyásolás hatását a két vizsgálati módszerrel nyert adatokra.

Kórházban fekvő gyermekek specifikus rajzainakjellegzetességei
Szerző(k): Feuer Mária
A kórházban készült rajzokon jól nyomon követhető a gyerekek sajátos asszociatív munkája, a szubjektív élményfeldolgozás mágikus telítettsége, s az ebből következő speciális kísérletek a nagy erejű feszültségek ambivalenciájának feldolgozására. A gyerekek képesek megjeleníteni szorongásaikat, félelmeiket, a családtól való elszakadástól a kiszolgáltatottságon, a megalázottságon keresztül a magány megélésének rémületéig. A rajzokon láthatjuk a még törékeny gyermeki én-határok összemosódását a félelmetes gépekkel és orvosi berendezésekkel, illetve a szeparációs szorongás ábrázolását a tér rabságban tartó beszűkülésével.

A kórházban készült rajzok, amelyek közül néhány egészen megrendítő, mégis a lélek öngyógyító erejének lenyomatai, illetve a grafikus közlés segítségével a gyermeki én-erők mozgósításának törekvései. Ezek a gyerekek képesek verbalizálhatatlan élményeiket áttételes formában közölni, kavargó és feszítő érzéseiket valamilyen szinten megfogalmazni. Ennek a folyamatnak felszabadító, feszültségoldó, szorongáscsökkentő, adott esetben katartikus hatása van.

A gyerekek a projekciós mechanizmus segítségével nemcsak kívülre helyeznek, de egyúttal formát adnak, bizonyos értelemben megfogalmaznak és rendeznek számukra érthetetlen és átláthatatlan külső és belső történéseket. Így azok már nem képesek a dezintegráció elemi erejével hatni rájuk, hanem ők szereznek bizonyos mértékű irányító hatalmat fölöttük.

Az anya-gyermek kapcsolat ábrázolásának sajátosságaifelnőtt pszichiátriai betegek és pszichoszomatikus betegségben szenvedő gyermekekrajzaiban
Szerző(k): Tényi Tamás, Csábi Györgyi, Trixler Mátyás, Márton Klára, Molnár Dénes
Szerzők tanulmányukban az anya-gyerek ábrázolás művészettörténeti, pszichoanalitikus és kifejezéspatológiai vonatkozásaival foglalkoznak. Rövid esetismertetések kapcsán áttekintést adnak gyűjteményükből, s kirajzolják az anya-gyerek ábrázolás pszichodiagnosztikai és művészetterápiás perspektíváit.

Sors vagy betegség? Esetismertetés egy hatvanéves páciens alkotásainaktükrében
Szerző(k): Hárdi Lilla
60 éves páciens életének két időszakából választottunk ki rajzsorozatokat összehasonlítás és elemzés céljából. Illusztrálni szerettük volna, hogy a szeparáció, a bezártság, a megaláztatások és az állandó - reális - veszélyérzet milyen nagymértékben befolyásolja a személyiség fejlődését. A rajzsorozatokon nemcsak az életkor előrehaladásával jelentkező sajátosságok láthatók, hanem a személyiség beszűkülése, elszíntelenedése, a flexibilitás elvesztése is szembetűnő a kreativitás megőrzése mellett.

Az ismételt traumák következtében és az állandó szorongást fenntartó élethelyzet eredményeként az én egészséges elhárító mechanizmusai helyét patológiásak váltják fel az egyén adaptív funkcióit veszélyeztetve. Még a hosszú pszichoterápia sem adhatja vissza az én - bár életkora szerint már csökkent - flexibilitását.

A traumák már csak korlátozott mértékben dolgozhatók fel. Hosszabb-rövidebb tünetmentességet tudtunk csak elérni, amit a legcsekélyebb trauma is felbillenthet.

Sors vagy betegség? Talán a sors következtében kialakult betegség, vagy a betegség miatt kialakult sors? Idősebb korú páciensek terápiájában ez gyakran megválaszolhatatlan kérdés marad, hiszen a kóroki tényezőkhöz egyéni szomatikus kortényezők, kórtényezők és történelmi tényezők is hozzájárulnak. A pszichiáter feladata ezek feltárása, megértése, elfogadása, és a sors további lehetőségként való mérlegelése az értékek felszínre hozásával és megtartásával.

Emberrajz-értékelés és prognózis
Szerző(k): Király Károly
A szerző 3000 rajz alapján foglalkozik értelmileg akadályozottak munkába állításával. Ehhez a Goodenough- és a Hárdi-féle dinamikus rajzvizsgálatot használja. Utóbbi személyiségszint-skálájának segítségével megállapítja, hogy a b1 szintűek időszakosan irányítással, a b2 nívón állók belső munkahelyen részlegesen, a c és d szervezett munkában is foglalkoztathatók.

Művészet csoportpszichoterápia integrációja nyíltpszichózis osztály komplex terápiás rendszerébe
Szerző(k): Márton Klára, Szabó Gizella, Tényi Tamás, Trixler Mátyás
A szerzők szkizofrén páciensek művészet csoportpszichoterápiáját tárgyalják. A művészet csoportpszichoterápiát Naumburg, Lucas, Wadeson, Jakab és Kramer munkássága alapján értelmezik.

A csoportülés első felében a rajzok kidolgozására kerül sor, majd a második részben a képek közös megbeszélésére.

Számos fontos diagnosztikus és pszichoterápiás aspektus kerül értékelésre, úgy mint a művek formai és tartalmi sajátosságai, valamint a csoportfolyamat indulat-átvételi aspektusai.

Gondolatok szkizofrén páciensek ambulánsművészetterápiájáról
Szerző(k): Kovács Attila, Simon Mária
Írásunkban a pécsi Pszichiátriai Klinika kreatív csoportjai közül az ambulánsan kezelt krónikus szkizofrén betegek művészetterápiás csoportját mutattuk be. A művészetterápia a páciensek komplex kezelésének szerves része. A foglalkozások során az alkotás esztétikai aspektusai mellett az önkifejezés élményére helyezünk hangsúlyt. A csoport két fő részből áll, a rajzok, festmények az első periódusban készülnek. Ezt követően a résztvevők megmutatják egymásnak alkotásaikat, reflektálnak, "eljátszanak" az elkészült művekkel. A csoportvezetők a képeket - a szó klasszikus értelmében - nem interpretálják. A csoport nemcsak rajzokat, festményeket, dialógusokat, vicceket alkot, hanem önmagát is minden alkalommal újrateremti.

A grafikus kifejezésmód szerepe pszichotikus betegekdiagnózisában és terápiájában
Szerző(k): Trixler Mátyás, Tényi Tamás, Gáti Ágnes
Klinikánkon több mint fél évszázados hagyományra tekint vissza pszichotikus betegek grafikus munkáinak gyűjtése és felhasználása mind a diagnosztikus, mind a terápiás tevékenységben. Az érzések, gondolatok, impulzusok, konfliktusok képi kifejezése fontos forrása a páciensek egyébként esetleg rejtett téveszmés és hallucinatoros élményeinek.

Terápiás gyakorlatunkban mind a művészetterápia, mind a művészet pszichoterápia alkalmazást nyer. Az értelmező munkában a szimbólum értelmezések különböző módszereit - így a freudi, jungi, valamint a tárgykapcsolati megközelítést egyaránt használtuk. A művészet pszichoterápia segítségével a terápiás kapcsolat alapvetően bővíthető. Az imagináció kiemelt szerepe a képi kifejeződésben elősegíti preverbális tudattalan pszichés traumák feltárását és kifejeződését. A rajzok, amelyek a páciensek érzéseinek, gondolatainak tárgyiasult formái, lehetővé teszik a felismerést és egyúttal a tőlük való elhatárolódást. A művészetterápia hidat képez a tudattalan belső érzések és az externalizált képi produktumok között.

Művészeti élmény - út a rehabilitációhoz
Szerző(k): Pető Zoltán
A gyógyítás és a művészet értékőrző és értékteremtő tevékenység. Mindkettő megköveteli a kreativitást, az önbecsülést, az új iránti fogékonyságot. Segíti a személyiség fejlesztését, a kreativitás növelését, a közösségi illeszkedés. A művészetterápiák alkalmasak a gyógyító tevékenység kiegészítésére.

Művészetterápia a rehabilitáció gyakorlatában
Szerző(k): Adorjáni Ferenc
A szerző röviden ismerteti az általa és munkatársaival kidolgozott új szocioterápiás formát, az Alkotó Tábort. Ez a rendezvény egyesíti az egyéni és csoportos pszichoterápiák előnyeit, összekapcsolva a résztvevő betegek közös alkotó tevékenységével. Ismerteti néhány "táborozó" munkáját.

Legfrissebb kongresszusok

    További rendezvények
    Kérem várjon...
    Kongresszusok listája
    • H
    • K
    • Sze
    • Cs
    • P
    • Szo
    • V
    •  
    •  
    •  
    •  
    • 1
    • 2
    • 3
    • 4
    • 5
    • 6
    • 7
    • 8
    • 9
    • 10

    Hasznos linkek
    Tegye a Web-rendszert a kedvencek közé, így egy kattintással elérheti!
    Javasoljuk, hogy az oldalt a könnyebb rendszeres elérhetőség érdekében tegye a "kedvencek" közé. [ Kattintson ide ]