Összefoglalás: A személyiségzavarok klasszifikációjának kérdése az új diagnosztikus rendszerek (DSM-5; BNO-11) kialakítása során ismét komoly vitát generált. A tanulmányban a történelmi hagyományokat áttekintve a DSM-5-ben és a BNO-11-ben megjelenő új diagnosztikus javaslatokat vizsgáljuk meg és hasonlítjuk össze. Célunk, hogy segítsük megérteni az új dimenzionális rendszereket, és tisztázzuk azokat a kérdéseket, amelyek a megalkotások során felmerültek. Bár a DSM-5 még megtartja a klasszikus kategoriális rendszert, egy hibrid dimenzionális-kategoriális diagnosztikus alternatívát is felvet, amelyben a szelf és az interperszonális funkciók károsodásának detektálása után a nagy-5 (Big-Five) vonások, dimenziók mentén van mód a kategóriák kialakítására, a felsorolt dimenziókban lévô érintettségek együtt állása alapján. A BNO-11 szakított a kategoriális szemlélettel, és a DSM-5 hibrid javaslátán indult tovább. Ebben első lépés a személyiségzavar súlyosságának a meghatározása. Ezt követôen egy új kóddal lehet a személyiségzavart specifikálni. A rendszer nem az ép személyiségvonások dimenzióit (Big-Five), hanem a személyiségzavarok faktorvizsgálataiból kirajzolódott dimenziókat használja. Mivel a BNO-11-ben a dimenziók mellett megjelenik a borderline diagnosztikus lehetôség is, így a tanulmány utolsó fejezetében ennek a területnek a kritikai és tudományos adatait tekintjük át, illetve a terápiákra is kitérünk. Summary: The development of the new diagnostic systems (DSM-5; ICD-11) once again generated an interesting discussion around the personality disorders. In this paper we first review the historical traditions, than we examine and compare the new diagnostic suggestions appearing in DSM-5 and ICD-11. Our main goal is to help with the under standing of the new dimensional models and to clarify the questions that arose during the creation of these models. Although the DSM-5 keeps the classic categorical system, it also proposes a hybrid dimensional-categorical diagnostic alternative. Within the hybrid model, the first step is to investigate the impairment of the personality by evaluating the damages to the self and the interpersonal functions. The next step is to form categories along the Big-Five traits. The constellation of the impaired traits dimensions creates the final categories. ICD-11 broke up with the category approach and moved on with the hybrid proposal of DSM-5. Here the first step is to determine the severity of the personality disorder. After that the personality disorder can be specified by a new code. This system does not use the dimensions of the intact personality traits (Big-Five), but the dimensions emerging from the factor analysis of personality disorders. Since in ICD-11 the borderline diagnostic possibility appears in addition to the dimensions, in the last part of the study we review the critical, scientific data of this specific borderline syndrome and its therapy. |
Összefoglalás: A szuicid viselkedés megelőzése szempontjából kiemelt jelentôsége van az akut szuicid veszély felismerésének, ezért napjainkban a szuicidológiai kutatások egyik legfontosabb célja a szuicid cselekményhez vezető lélektani állapot jellemzôinek pontosabb felderítése. A klasszikus rizikófaktorok gyakran feltárhatók a szuicid gondolatok hátterében, azonban nem alkalmasak arra, hogy kiszurjék azokat, akik a gondolataikat tettre fogják váltani. Mivel nagyon sokan küzdenek öngyilkossági gondolatokkal, ezért különösen fontos kérdés, hogy miért, hogyan és mikor követi a szui cid gondolatot öndestruktív cselekmény. Ennek a kérdésnek a megválaszolása érdekében írásomban a legújabb szuicidológiai szakirodalom alapján tekintem át a preszuicidális lelkiállapot tünetcentrikus modelljeit, hangsúlyozva „az ideation to action” megközelítések jelentőségét. Összefoglalom a preszuicidális állapot pszichológiai, interperszonális és neurobiológiai jellemzőit, kiemelve az öngyilkosság elkövetésére való képesség háttértényezőit. A preszuicidális lelkiállapot új modelljei komoly elôrelépést jelentenek az öngyilkossági krízis jellemzőinek felderítésében és – a klasszikus rizikófaktorokon túl – a szuicid rizikó pontosabb értékelésében, a szuicid viselkedés eredményesebb predikciójában és így a hatékonyabb segítségnyújtásban is. Az öngyilkossági cselekmény elkövetéséhez vezetô lelkiállapot jellemzőivel kapcsolatos kutatások fontos információkkal gazdagíthatják a szuicid viselkedés hátterében álló testi, központi idegrendszeri és lélektani folyamatokkal kapcsolatos ismereteinket. Ez nagy jelentőségű a szuicid veszélyben lévő pácienseink kiszurése és adekvát kezelése szempontjából. Summary: From the point of view of the prevention of suicidal behaviour, the recognition of acute suicidal risk is of particular importance, therefore one of the most important goals of recent suicidal research is the more precise detection of the psychological symptoms leading to a suicidal act. Classic risk factors can often be discovered in the background of suicidal thoughts, but they are not suitable for screening out those who will turn their thoughts into action. Since many people have suicidal thoughts, why, how and when suicidal thoughts are followed by a self-destructive act is a particularly important question. In order to answer this question, in my paper I review the symptom-focused models of the pre-suicidal state based on the recent suicidality literature, emphasizing the importance of „ideation to action” models. I summarize the psychological, interpersonal and neurobiological characteristics of the pre-suicidal state, highlighting the factors of the suicide capability. The new models of the pre-suicidal status represent a major step forward in the detection of the characteristics of the suicidal crisis and – in addition to the classic risk factors – in the more accurate assessment of the suicidal risk, in the more effective prediction of suicidal behaviour and thus in providing more effective treatment. Research on the characteristics leading to suicide can enrich our knowledge of the physical, neurobiological, and psychological processes underlying suicidal behaviour with important information. This is of great importance in terms of the screening and adequate treatment of our patients at risk of suicide. |
Összefoglaló: A kreativitással foglalkozó területek szerteágazóak és kiterjednek az élet számos területére (muvészetek, iskola, munkahely, találmányok stb.). Fokozott érdeklődés irányul a kreativitás új aspektusára, mely a kreativitás negatív és a rosszindulatú formáját jelenti. Habár az elmúlt időszakban többszörösére nôtt a témában megjelent cikkek száma, még mindig nincs lefedve a legtöbb pszichológiai konstruktummal való kapcsolata. A rosszindulatú kreativitást vizsgálták már az agresszióval (Meshkova, 2018; Hao et al., 2016; Harris & Reiter-Palmon, 2015; Harris, 2013; Lee & Dow, 2011), az érzelmi intelligenciával (Harris & Reiter-Palmon, 2013), a rezilienciával (Wang, Wang & Chen, 2022), a humorral (Perchtold-Stefan et al., 2020/a) és a gyermekkori elhanyagolással (Jia, Wang & Lin, 2020) összefüggésben. Életkort tekintve kamaszokkal (Wang, Wang, Chen, 2022), felnôttekkel zajlottak a kutatások (Hao et al., 2016, 2020; Baas et al., 2019; Harris & Reiter-Palmon, 2015; Harris, 2013; Lee & Dow, 2011), és a börtönpopulációt érintette a legkevesebb figyelem (Meshkova et al., 2018, Bochkova, 2020). A jelen cikk legfontosabb célkituzése, hogy átfogó képet alkosson a rosszindulatú kreativitásról, a kreativitással való kapcsolatától a fogalom kiakulásán keresztül, egészen a rosszindulatú kreativitás mérőeszközeinek az elemezéséig. Mindehhez próbál a legújabb szakmai folyóiratokból informálódni, és kritikus szemléletmódot alkalmazni. A közleményben bemutatunk a kutatások során alkalmazott két mérôeszközt, kitérünk a mérőeszközök gyengeségeire és erôsségeire is (Perchtold-Stefan, 2021/a,b). Summary: Creativity encompasses a wide range of topics and practically all aspects of life (arts, schools, workplaces, inventions etc.). The new theme, which is a negative and malevolent type of creativity, has piqued people's interest. And, despite the fact that the number of studies on the issue has expanded in recent years, its relationship with most constructions or predictability has yet to be explored. Aggression (Meshkova, 2018; Hao et al., 2016; Harris & Reiter-Palmon, 2015; Harris, 2013; Lee & Dow, 2011), emotional intelligence (Harris & Reiter-Palmon, 2013), resilience (Wang, Wang & Chen, 2022), humor (Perchtold-Stefan et al., 2020/a), childhood neglect (Jia, Wang & Lin, 2020), and other factors have already been studied in relationship with malevolent creativity. It has also been investigated with adolescents (Wang, Wang, Chen, 2022), adults (Hao et al., 2016, 2020; Baas et al., 2019; Harris & Reiter-Palmon, 2015; Harris, 2013; Lee & Dow, 2011), and was less studied on the prison population (Meshkova et al., 2018, Bochkova, 2020). The most significant goal of this paper is to paint a complete picture of malevolent creativity, from its link to creativity to the concept's freaking out to the study of malevolent creativity's measuring stones. To accomplish so, he looks for material in the most recent professional journals and employs a critical mindset. What's crucial, and what some writers are doing already, is that they use both scientific instruments in their research, thus balancing the measuring instru ments' weaknesses (Perchtold-Stefan, 2021/a,b). |
Összefoglalás: A pszichiátria területén dolgozó szakemberek az utóbbi időben egyre gyakrabban találkoznak olyan segítséget kérő páciensekkel, akik önmagukat transzszexuálisnak határozzák meg. A transzszexuális személyek nemi identitása, nemi önkifejezése nem illeszkedik a biológiai nemükhöz, egyben intenzív vágyat és késztetést éreznek születéskor meghatározott és hivatalosan nyilvántartott nemük, valamint testi megjelenésük – akár hormonterápia vagy műtéti beavatkozás igénybevételével történô – megváltoztatására. Esetükben a nemi identitás zavara diagnózis – mint betegségkategória – lehetővé teszi a tranzícióhoz szükséges orvosi beavatkozások és egészségügyi szolgáltatások igénybe vételét. A diagnózisállítást ugyanakkor nehezíti, hogy a nemi identitászavar egyértelmu azonosítására alkalmas specifikus pszichodiagnosztikai eljárás jelenleg nem áll rendelkezésre, illetve számos más pszichopatológiai zavar tüneteként is megjelenhet a nemi inkongruencia. Így megalapozott diagnózis felállításához elengedhetetlen a körültekintő differenciáldiagnosztika, melyhez segítségül jelen szakirodalmi áttekintés összefoglalja a kórképhez hasonló tüneteket is mutató egyéb mentális betegségeket, valamint a gyakoribb komorbid kórképeket. Summary: Professionals working in the field of psychiatry have recently been increasingly encountering patients seeking help who define themselves as transsexual. Gender identity and gender self-expression of transsexual people do not match their biological sex, and they also feel an intense desire and urge to change their officially registered gender at birth and their physical appearance – even by using hormone therapy or surgery. In their case, the diagnosis of gender identity disorder as a disease category enables the use of medical interventions and health services necessary for transition. At the same time, the diagnosis is complicated by the fact that there is currently no specific psychodiagnostic procedure suitable for the clear identification of gender identity disorder, and gender incongruence can also appear as a symptom of many other mental disorders. Therefore, careful differential diagnosis is essential to establish a well-founded diagnosis, with the help of this literature review that summarizes other mental illnesses with similar symptoms as well as the more common comorbid pathologies. |