Borító |
|
|
Szerkesztőségi köszöntő |
|
|
Tartalomjegyzék |
|
|
Az elmúlt három évtized öngyilkos viselkedéssel kapcsolatos magyar vonatkozású publikációinak bibliometriai elemzése |
Szerző(k): Bérdi Márk |
Összefoglalás: Háttér: A tudományos publikációk digitalizált adatbázisai lehetőséget adnak arra, hogy a tudomány egészének, vagy egy tudományágnak a fejlődését és szerkezetét tanulmányozzuk. Ehhez a bibliometria és tudománymetria kvalitatív módszerei segítenek hozzá, valamint a „tudomány tudománya” (Science of Science) néven ismert multidiszciplináris megközelítés ad gondolkodási keretet és módszereket. A szuicidológia bibliometriai elemzésére nemzetközi szinten néhány példa van csak, hazai szinten ilyen jellegű kutatás még nem készült. Módszer: A jelen tanulmányban a szerző az 1992 és 2021 között – legalább egy magyar szerző részvételével – megjelent szui cid viselkedéssel kapcsolatos közleményeket elemzi statisztikai, adatvizualizációs és hálózatelemzéses módszerekkel. Az elemzés a Scopus adatbázisban fellelhető angol, magyar és bármilyen más nyelven megjelent publikációkat használja fel. Eredmények: A vizsgált három évtizedben összesen 426 magyar publikációt azonosítottak. A tanulmányok száma az elsô és utolsó ötéves periódban 5,8-szorosára nôtt. A növekedés nem lineáris, a tanulmányok számában 2004 körül ugrásszerű emelkedés tapasztalható. A tanulmányok számának duplázódási ideje 9,6 év. A szerzôk kapcsolati hálózatában öt nagyobb és öt kisebb klaszter azonosítható, amelyek az ismert hazai szuicidológiai kutatócsoportokat reprezentálják. A szuicidológiában a hazai mintán is érvényesül Lotka törvénye, vagyis kevés szerző jegyzi a tanulmányok nagy részét, míg a szerzôk döntő többsége karrierje során csak néhány publikációt ír. Egy tanulmány szerzőinek átlagos száma a vizsgált időszak során jelentősen nőtt. A többszerzős tanulmányok szignifikánsan több idézést kaptak, mint az egyszerzősek. A közlemények 74,4%-a angol, 21,6%-a magyar nyelvű. Következtetések: A bibliometriai elemzések, illetve a „tudomány tudományának” módszerei új kutatási irányok kijelölésében segíthetik a kutatócsoportokat. Mindez végül hozzájárulhat az öngyilkos viselkedés jobb megértéséhez, lehetôséget adva társadalmi és tudományos problémák hatékonyabb megválaszolására. Egy jövőbeli bibliometriai kutatás fókusza – külföldi adatbázisok felhasználása mellett, magyar adatbázisok (például MATARKA) segítségével – egy szélesebb idői intervallum elemzése lehetne. Summary: Background: Digitized databases of scientific publications provide an opportunity to study the development and structure of science as a whole or a discipline. Qualitative methods of bibliometrics help with this, and the multidisciplinary approach, known as the “Science of Science”, provides a thinking framework and methods. There is no example for the analysis of the bibliometric characteristics of Hungarian suicidology publications. Method: In this study, the author analyzes publications related to suicidal behavior published between 1992 and 2021, with the participation of at least one Hungarian author, using statistical, data visualization, and network analysis methods. The analysis used publications in English, Hungarian, and other languages found in the Scopus database. Results: The present research could identify 426 Hungarian publications in the three decades examined. The number of studies increased 5.8 times between the first and last five-year periods. The growth is not linear; there was a sudden increase in the number of studies around 2004. The doubling time for the number of studies is 9.6 years. The analysis identified five larger and five smaller clusters in the authors' network of relationships, representing well-known domestic suicidal research groups. In suicidology, Lotka's law also applies to the Hungarian sample. That is, few authors write the majority of studies, while the vast majority write only a few publications during their careers. A study's average number of authors increased significantly during the examined period. Multi-author studies received significantly more citations than single-author studies. 74.4% of the announcements are in English, and 21.6% are in Hungarian. Conclusions: The methods of bibliometric analysis and the “science of science” can help research groups identify new research directions. All of this can ultimately contribute to a better understanding of suicidal behavior, allowing answering social and scientific problems. The focus of future bibliometric research, in addition to foreign databases, could be the analysis of a broader time interval with the help of Hungarian databases (e.g., MATARKA). |
|
Tapasztalatok a 8 tételes Rövidített Barratt Impulzivitás Skála (BIS-R-8) használatával fogvatartott populációban: szuicid rizikó, impulzivitás és mindfulness |
Szerző(k): Perczel-Forintos Dóra, Horváthné Pató Irina, Szekeres Tamás, Kresznerits Szilvia |
Bevezetés: Az öngyilkossági kísérletek és következményeik vezető haláloknak számítanak a fogvatartott populációban. Metaanalízisek alapján legfőbb kockázati tényezők az aktuális öngyilkossági gondolatok, pszichés zavar fennállása, magas észlelt stressz-szint, korábbi szuicid kísérletek vagy önsértés, továbbá intézményi és kriminogén változók. Az empirikus bizonyítékok összhangban állnak az öngyilkosság integrált motivációs-cselekvési modelljével, mely az öngyilkossági gondolatok kísérletbe fordulásánál az impulzivitás szerepét is hangsúlyozza. Kutatásunk főbb célki tűzései: (a) a 8 tételes rövidített Barratt Impulzivitás Skála (BIS-R-8) faktorelemzése; (b) a fogvatartott minta mentális egészségi állapotának vizsgálata, szuicid kockázati faktorok feltárása; (c) a mindfulness készségek összefüggésének vizsgálata a főbb rizikótényezőkkel. Módszerek: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkba fogvatartottak mintáját illesztettük nem és életkor szerint kényelmi mintához (N=378). Hipotéziseink alapján a BIS-R-8 faktorszerkezetét és megbízhatóságát vizsgáltuk. Összehasonlításra független mintás t-próbát, az öngyilkossági veszélyeztetettség vizsgálatára kétlépcsős lineáris regressziót és mediációs modellezést végeztünk. Eredmények: A faktorelemzés alapján a BIS-R-8 egydimenziós skálaként használható. A kognitív és viselkedési impulzivitás alskálákat tartalmazó kétfaktoros struktúra is megerôsítést nyert. Az egyfaktoros szerkezet belsô és külső megbízhatósága azonban jobbnak bizonyult. A fogvatartott mintában a kényelmi mintához viszonyítva magasabb szintu a depresszió, reménytelenség, észlelt stressz és impulzivitás, valamint alacsonyabb szintű megküzdôképesség, önértékelés, mindfulness készségek és jóllét igazolódott. Az öngyilkossági gondolatok legfôbb módosítható rizikótényezői a teljes és a fogvatartott mintában egyaránt a depresszió és az észlelt stressz-szint. Nem módosítható tényezők az életkor, korábbi szuicid kísérletek és önsértés. A mindfulness készségek alacsony szintje közvetlenül és az észlelt stresszen keresztül közvetve a depresszió heterogenitásának 50%-át magyarázza. Megbeszélés: A BIS-8-R megfelelô szűrőeszköz lehet a büntetés-végrehajtási intézetekben az impulzivitás mint öngyilkossági rizikófaktor felmérésére. A fogvatartottak mentális egészségi állapotának javítására és a szuicid veszélyeztetettség csökkentésére a mindfulness készségek javítása ígéretes lehetôségnek tunik. Introduction: Suicide attempts and their consequences have been the leading causes of death among prisonors. Meta-analyses suggest that the main risk factors are current suicidal ideation, the presence of a mental disorder, high perceived stress levels, previous suicidal attempts or self-harm, and institutional and criminogenic variables. Empirical evidence is consistent with the integrated motivational–volitional model of suicidality, which also emphasizes the role of impulsivity in suicidal behaviour. The main objectives of our research are: (a) factor analysis of the Barratt Impulsiveness Scale-Brief-8 (BIS-R-8); (b) examination of the mental health status of prisoners, and the suicidal risk factors in our sample; (c) modeling the effect of mindfulness skills on the main risk factors. Methods: In our cross-sectional survey, we matched a sample of inmates to a convenience sample according to gender and age (N=378). Based on our hypotheses, we examined the factor structure and reliability of the BIS-R-8. An indepen dent sample t-test was used for comparison, and a two-step linear regression and mediation modeling were used to examine the risk of suicide. Results: Based on factor analysis, the BIS-R-8 can be used as a unidimensional scale. A two-factor structure with cognitive and behavioral impulsivity subscales has also been confirmed. However, the internal and external reliability of the one-factor structure proved to be better. Depression, hopelessness, perceived stress and impulsivity turned out to be of higher level in the prisoner sample; lower levels of coping skills, self-esteem, mindfulness skills and well-being were also confirmed. Depression and perceived stress level seems to be the main modifiable risk factors for suicidal thoughts in the total and prisoner’s sample. Previous suicide attempts and non-suicidal self-harm are the main unmodifiable risk factors of suicidal thoughts. Low level of mindfulness skills directly and indirectly via perceived stress explains 50% of the heterogeneity in depression. Discussion: In correctional institutions BIS-8-R can be a suitable screening tool for measuring impulsivity as a suicide risk factor. Mindfulness-based interventions seem promising for improving the mental health status of prisoners and reducing the risk of suicide. |
|
A pszichiátriai munkacsoportok pszichoszociális tényezôinek vizsgálata Magyarországon |
Szerző(k): Molnár László, Kalotaszegi Sára, Gergely Bence, Takács Szabolcs, Zana Ágnes |
Bevezetés: Kutatásunkban a COVID-19 járvány előtti pszichiátriai munkacsoportokat („team”-eket) vizsgáltuk, hazai mintán. A tanulmány a hierarchiára és a munkakörrel kapcsolatos kompetenciára összpontosított. Kutatásunkban a magyarországi pszichiátriai munkacsoportokat különböző munkahelyi pszichoszociális tényezôkre figyelemmel vizsgáltuk (együttműködés–vezetés, szervezet és munkakör, munkahelyi követelmények, munka–magán élet egyensúly, bizalmi légkör, egészségi állapot és jóllét), ezáltal információkat szereztünk a csoport állapotáról hierar chia és kompetencia szempontjából. Továbbá lehetővé vált ezen jellemzôk mentális és szomatikus hatásait is értékelni. Módszer: Keresztmetszeti felmérést végeztünk a magyar egészségügyi dolgozók körében (N= 279). A vizsgálat fő kérdése az volt, hogy az észlelt hierarchia- és kompetenciahatár-sérülések hogyan kapcsolódnak általában a COPSOQ-II kérdôív (Copenhagen Psychosocial Questionnaire II) pszichoszociális tényezőihez, illetve a különbözô munkakörökben dolgozók pszichoszociális tényezőihez. Eredmények: A teljes mintán elvégzett bootstrapped bináris logisztikus regresszió alapján azt találtuk, hogy az észlelt hierarchia a kontrollal, a munkatársak támogatásával és a stressz-szel, míg a kompetenciahatárok sérülése az elismeréssel, a munkakör egyértelműségével és az igazságossággal függ össze. Megbeszélés: Eredményeink azt mutatják, ahol a pszichiátriai dolgozók kevésbé érzékelték a hierarchiát a csoporton belül, ott nagyobb valószínűséggel érezték azt, hogy van kontrolljuk a munkájuk felett. Továbbá a hierarchia megélésé ben a fölé-alárendelt kapcsolatoknál sokkal fontosabbnak tűnik a csoporton belüli mellérendelt kapcsolatok minősége. Következtetések: Jelen kutatás kiindulópontja lehet más pszichiátriai munkacsoportok átfogó vizsgálatának, egy olyan széles körben használt mérôeszköz segítségével, amely nemzetközi szinten, más egészségügyi team-ekkel való összehasonlításra is lehetôséget nyújt. Background: In this study, we examined psychiatric teams in a Hungarian sample before the COVID-19 pandemic. The aim of our research is to examine Hungarian psychiatric teams along different workplace psychosocial factors (collaboration management, organization and job, workplace requirements, work-life balance, trust, health and well-being) in order to assess them in terms of hierarchy and competence. Moreover we examine the mental and somatic effects of these factors. Methods: We conducted a cross-sectional survey of Hungarian mental health care workers (N =79). The main question of the study was how perceived hierarchy and competence boundary violations are associated to psychosocial factors of the COPSOQ-II questionnaire (Copenhagen Psychosocial Questionnaire II) in general, and among employees in different job groups. Results: Based on bootstrapped binary logistic regression performed on the full sample, we found that perceived hierarchy is associated with control, social support of co-workers and stress, while violation of competence boundaries is associated with job recognition, job clarity and fairness. Discussion: Our results show that where mental health care workers experienced less perceived hierarchy within the team, they were more likely to feel that they had control over their work. Furthermore, in hierarchies perceived as superior-subordinate relations, the quality of the relationships within the team seems to be much more important. Conclusions: This research can be the starting point for a comprehensive study of other psychiatric teams with the aid of a widely used measure, providing an opportunity for comparison with other health teams at an international level. |
|
Öko-érzelmek: A klímaválság pszichológiai következményei |
Szerző(k): Kegyes Lilla |
A globális klímaváltozás olyan jelenség, amely nem csak a környezetre hat, hanem a Földön élő minden embert érint: hatással van a fizikai és mentális egészségre is. A tanulmány arra vállalkozik, hogy áttekintést nyújtson a klímaválság közvetett mentális hatásairól, nevezetesen úgy, hogy bemutatja a legfőbb öko-érzelmeket. Ezek olyan affektív jelenségek, amelyek a globális klímaválsághoz kapcsolódnak, mint az öko-gyász, öko-szorongás és öko-bűntudat. A tanulmány kitér arra is, hogy melyek azok a társdalami csoportok, amelyek érzékenyebbek a klímaválság negatív mentális hatásainak megtapasztalására, valamint összefoglalja, hogy az öko-érzelmekkel való megküzdésnek milyen adaptív és maladaptív megküzdési lehetőségei ismertek eddig. Kitér arra, hogy milyen terápiás szempontokat tartsanak szem előtt a szakértők a munkájuk során. Global climate crisis is a phenomenon that not only affects the environment but also has an impact on every person on Earth, including their physical and mental well-being. This paper aims to provide an overview of the indirect mental impacts of the climate crisis by presenting the most discussed eco-emotions. Eco-emotions are affective phenomena related to global climate crisis, such as eco-anxiety, eco-grief, and eco-guilt. The study also summarizes the social groups that are most vulnerable to experiencing the negative mental effects of climate change. Additionally, the paper gives a brief summary of adaptive and maladaptive coping mechanisms for dealing with eco-emotions, as well as therapeutic considerations that experts should take into account when working with affected individuals. |
|
Önsértő viselkedés és az öngyilkossági kísérletek autizmusban: áttekintő elemzés |
Szerző(k): Kakuszi Brigitta, Hetesy Szilvia, Czobor Pál |
Az utóbbi évek kutatásainak eredményei azt mutatják, hogy az autizmus spektrum zavarban élők körében az öngyilkosság kockázata magasabb, mint az általános populációban. Áttekintésünkben a nemrégiben közölt metaelemzések eredményeinek összegzése alapján az önsértő viselkedés és az öngyilkossági kísérlet kockázatának vizsgálatára fókuszáltunk, mivel mindkét tényező fontos állomást jelenthet az öngyilkosság felé vezető úton. Az eddigi eredmények alapján az önsértő viselkedés és az öngyilkossági kísérlet kockázata autizmusban hozzávetőleg háromszoros az általános populációs kontrollcsoporthoz képest. Aggodalomra ad okot, hogy egyes vizsgálati adatok alapján az autista nők körében a befejezett öngyilkosság 5–13-szor nagyobb valószínűséggel fordul elő, mint az autizmussal nem diagnosztizált nők esetén. Kiemelendő, hogy a magasan funkcionáló autista csoportban magasabb az öngyilkossági kockázat, mint az alacsonyan funkcionáló csoportban. Ezzel szemben a szomatikus okokkal összefüggő halálozási kockázat az alacsonyan funkcionáló autista csoportban magasabb. Az összefoglalt adatok ismertetése segítséget nyújthat az egészségügyi rendszerben dolgozóknak, döntéshozóknak, valamint a családtagoknak, hogy az öngyilkossági kockázatot felismerjék és elősegítsék az öngyilkosság megelőzését. Recent research indicates that the risk of suicide attempts in autism spectrum disorder is substantially higher than in the general population. Although a number of factors may play a role in suicide, in the present review we focused on the meta-analyses that examined self-injurious behavior and suicide attempts in autism due to the importance of these factors. Results to date suggest that the risk of self-harming behavior and suicide attempts in autism is approximately three-times higher than in the general population. Of concern, are findings that suggest that women with autism are 5–13 times more likely to complete suicide than women without autism. It is noteworthy that the high-functioning autistic group has a significantly higher risk of suicide than the low-functioning group. By contrast, the risk of death from somatic causes is higher in the low-functioning autistic group. The results of this systematic overview of the available meta-analyses may help health care professionals, decision-makers, affected persons and their relatives to recognize self-injurious behavior and suicide risk in time, thereby facilitating prevention. |
|
Az ivóvíz magas lítiumtartalma alacsony öngyilkossági halálozással jár – a primer prevenció egy lehetséges módja? |
Szerző(k): Rihmer Zoltán, Bélteczki Zsuzsanna, Döme Péter |
lítium (Li) affektív betegségekben észlelhető antimániás és epizód-profilaktikus hatása régóta ismert, és több évtizede bizonyított az is, hogy – részben ezen hatások miatt – hangulatzavarokban kifejezett szuicid prevenciós tulajdonsággal is rendelkezik. Ugyanakkor az utóbbi másfél évtizedben végzett számos vizsgálat egybehangzó eredménye szerint ez az öngyilkosság-megelőző hatás kimutatható a relatíve magas Li tartalmú ivóvizet fogyasztó populációban, jóllehet az ivóvízben jelenlévő Li szint nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a hangulatzavarokban terápiásan alkalmazott dózis. Ezekre az eredményekre alapozva – a jódozott konyhasó régóta ismert golyva-ellenes hatásának analógiájára – több szakértô szerint mérlegelni kellene a csapvíz dúsítását mikrodózisú Li-mal. Jelen közlemény röviden összefoglalja az ezzel kapcsolatos ismereteinket és érinti a jelzett javaslattal kapcsolatos szakmai és etika dilemmákat is. Antimanic and phase-prophylactic features of lithium (Li) in subjects with affective disorders has been known for a long while. Furthermore, it has also been proven for decades that - partially due to its aforementioned effects – Li has marked antisuicide properties in subjects with mood disorders. Intriguingly, consistent findings from several studies conducted in the last 15 years suggest that the antisuicide effect of Li can also be detected in those members of the population who consume drinking water with high Li contents (in connection with this, we must note that the level of Li in tap water is several orders of magnitude less than the therapeutic dose of Li). Based on these results, and also taking into the consideration the long-known anti-goiter effect of iodized table salt, some experts suggest considering the enrichment of tap water with microdose Li. This paper paper briefly summarizes our current knowledge on this topic as well as the related clinical and ethical dilemmas. |
|
A szkizofréniával élő páciensek hozzátartozói számára tartott pszichoedukációs és támogató tréning bemutatása |
Szerző(k): Réthelyi János, Markovits Julia, Nyulászi Anna |
A szkizofréniával élő páciensek hosszú távú kezelésében az elmúlt években az intézményi fókuszú megközelítés helyett egyre inkább az ambuláns és közösségi ellátáshoz kapcsolódó intervenciók kerültek elôtérbe. A hozzátartozóknak kiemelt szerepük van a kezelésben, nagymértékben segítik a betegek állapotának monitorozását, továbbá elősegítik a páciensek hosszú távú gondozásba való bevonódását is. A betegség változatos tüneteivel összefüggő kihívások fokozott terhet rónak a családtagokra, ami gyakran együtt jár pszichológia stresszorokkal, és nemritkán az életminőség romlásával is. Ennek fényében a szakirodalom és a nemzetközi protokollok felhívják a figyelmet a betegek családját célzó intervenciók szükségességére, amelyek jellemzôen a pszichoedukációra és a kommunikációs készségfejlesztésre helyezik a hangsúlyt. A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján 2019. augusztus óta indítunk csoportokat szkizofrén páciensek hozzátartozói számára. A 10 alkalomból álló hozzátartozói tréning első felében a betegséggel, a terápiás lehetôségekkel és a relapszus-megelôzéssel kapcsolatos információk átadására helyezzük a hangsúlyt, reflektálva a családtagok saját tapasztalataira. A tréning második felében a hozzátartozók mindennapokban megjelenő pszichológiai nehézségeire – mint a családon belüli stresszkezelés és kommunikációs problémák, a stigmatizáció és az öngondoskodás hiánya –, illetve ezek lehetséges kezelésére fókuszálunk. Tanulmányunkban az irodalmi háttér bemutatása mellett a hozzátartozói tréning felépítését és a csoportfolyamatokkal kapcsolatos tapasztalatainkat mutatjuk be, kitérve a csoporttal kapcsolatos jövőbeli terveinkre és a fejlesztési lehetőségekre. In recent years there has been a shift in the long-term treatment of patients living with schizophrenia, the institutional focus being increasingly replaced by outpatient and community-based interventions. Relatives of patients with schizophrenia play a key role in treatment, greatly assisting the monitoring of patients’ condition and facilitating their involvement in long-term care. The challenges associated with the varied symptoms of schizophrenia place an increased burden on family members, including psychological distress often accompanied by a deterioration in quality of life. In this context, the literature and international protocols highlight the need for interventions involving the patients’ family, which in most cases focus on psychoeducation and development of communication skills. At the Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University, we have initiated and organized psychoeducational support groups for relatives of patients living with schizophrenia since August 2019. The first half of the 10-session training focuses on providing information about the disease, therapeutic options, and relapse prevention, reflecting on the family members' own experiences. In the second half of the training, we focus on the psychological difficulties that family members face in their daily lives, such as stress management and communication problems within the family, stigmatization and decreased self-care. In this article besides summarizing the literature, we present the structure of the training for relatives and our experiences with the process of the groups, including our future plans and possibilities for improvement. |
|
A 70 éves Fekete Sándor köszöntése |
|
|
Polcmustra |
|
|
Könyvismertetés |
|
|
Útmutató a Psychiatria Hungarica szerzői számára |
|
|