Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

 

Psychiatria Hungarica
 
Alapította / Founded by: Buda Béla
Felelős szerkesztő / Editor in Chief: Tényi Tamás
Szerkesztőbizottság elnöke: Fekete Sándor

Kiadja: Magyar Pszichiátriai Társaság
Cím: 1021, Budapest, Hűvösvölgyi út 75/a
Levelezési cím: H-1281 Budapest 27., Pf. 41.
Telefon/fax: +36 (1) 2750000 E-mail: titkarsag@mptpszichiatria.hu

A lap terjesztésével kapcsolatos problémákkal az MPT Titkársága kereshető a fenti elérhetőségeken. SZERZŐI ÚTMUTATÓ >>

Felelős Kiadó: Balázs Judit
Levelezési cím: Tényi Tamás
Pécsi Tudományegyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
7623 Pécs, Rét u. 2.
E-mail: ph@kk.pte.hu



Keresés a folyóiratokban
 
Keresés (kulcsszavakban, szerzők szerint és cikk szövegben)

    

 
Boító

Tartalom

Szerkesztőségi bevezető

A szorongás egzisztencialista filozófiája
Szerző(k): Kállai Imre, Kéri Szabolcs
A szorongásos zavarok a leggyakoribb pszichiátriai eltérések közé tartoznak, az élettartam prevalenciája a szorongásos kórképeknek a magyar populációban is 10% fölött van. A szorongás jelensége különösen aktuális a napjainkban kialakult egzisztenciális bizonytalanság miatt. A szorongásnak nincs egyetemes, minden jellemzőre kiterjedő definíciója. Különböző tudományterületek foglalkoznak a szorongás jelenségével, különböző kontextusban tárgyalják azt, ezért is nehéz megfogalmazni egy egységes meghatározást, szabályt a jelenség természetére nézve. A közös pont mindegyik meghatározásban az, hogy negatív érzelmekkel járó állapotra utal. A szorongás megközelítésében fontos különbséget tennünk a lélektani értelemben vett szorongás és az ontológiai értelemben vett szorongás között. A pszichológiai értelemben vett szorongás, szorongásos zavar, mint tünet értelmezhető, az ontológiai értelemben vett szorongás pedig mint a létezés alapdiszpozíciója. A szorongás filozófiai megközelítései között elkerülhetetlen a 19. századi dán filozófus, teológus Kierkegaard említése, aki a saját szenvedései, szorongásai közepette megalkotta az eredetinek mondható szorongás-koncepcióját „A szorongás fogalma” (1844) című művében. A bűn eredetének nyomozása közben a filozófus rámutat ezen kérdés létfontosságára. Martin Heidegger számára a szorongás alapdiszpozíció, a lelkiismeret hangjának előhírnöke, bűnösségünkre mutat, a létezés velejárója. Mindkét gondolkodó szorongás-fogalma hasonlít, egymásra mutat. Míg Kierkegaard szorongása a Semmi területéről indul és önmagára nyit, addig Heidegger számára a szorongás létfeltáró hatással bír. Észrevehető, hogy az egzisztencialista filozófia alapot teremtett az egzisztenciális pszichológia, pszichoterápia megszületéséhez. Napjainkban egzisztenciák omlanak össze, a szorongás pusztító jelensége egyre kézzelfoghatóbb. Talán ezért is aktuális és a mindennapi klinikai gyakorlatot kompetensebbé, színesebbé teheti a szorongás egzisztencialista filozófiai megközelítésének ismerete. Az ellátást holisztikusabbá teheti az előbbiből „kinőtt” egzisztenciális pszichológia, pszichoterápia felelevenítése. Jelen munka ezen témákba kíván rövid betekintést adni.

Krízisintervenció a pandémia árnyékában – Miért, miként, kivel, kiért?
Szerző(k): Veress Albert
A szerző kapkodja a fejét a járvány által előidézett, megváltozott körülmények között zajló öngyilkossági események számának alakulása, azok csökkentésének lehetőségeit kereső módozatok mikéntjeinek labirintusában. 2017-ben Romániában megközelítőleg 2 millióan szenvedtek depresszióban. A COVID-19 járvány berobbanásával, az előző évvel összehasonlítva 38%-kal nőtt a szorongásos és pánikrohamos betegek száma, és megnövekedtek az öngyilkossági cselekmények is. Ennek nyomán számos erőfeszítés és útkeresés kezdődött a depresszió és a szorongás korai felismerése és kezelése, az öngyilkosságok megelőzése és a válságkezelés hatékonyságának növelése érdekében. Sziszifusz hiábavaló erőlködésének nyomán a szerző a megoldási lehetőségeket tárgyalja, hogyan lehet továbbhaladni a beavatkozás rögös, gyakran búvalbélelt csapásain.

COVID-MENTA PROGRAM: A Kiskunhalasi Semmelweis Kórház „Agilis” Pszichiátriai Osztály részvétele a COVID-19 járványellátásban
Szerző(k): Szendi István, Bóna Orsolya, Jenei Tamás, Kovács Csenge, Nagy Ádám, Németh-Rácz Kata, Török Imre, Rudics Emese, Dalos Vera, Bilicki Vilmos, Bácsfalvi Máté, Téglás Krisztián, Szabó Zoltán, Kelemen Emese
A pandémia eddigi hullámai során osztályunkról több szakdolgozó tartósan közvetlenül vett részt az ellátás első vonalában. Az orvosok a telefonos és jelenléti konzíliumok szokványos gyakorlata mellett aktív szerepet vállaltak a betegellátás két sajátos területén, a COVID-delíriumok diagnosztikai és kezelési gyakorlata hatékonyságának fokozásában, továbbá az intenzív terápiás ellátás során felgyógyult betegek szisztematikus követésének és rehabilitációjának megszervezésében. Emellett a pszichológusok és az orvosok összetett rendszert alakítottak ki és működtettek a járványvédekezés frontvonalában dolgozó szakszemélyzet mentális állapotának védelmére. Míg az osztály pszichológusai már az első hullámban is részt vettek a frontvonalban dolgozók mentális segítésében, az osztályra érkező pszichiátercsapat a második hullám derekától lépett be fokozatosan a védekezésbe.

Pszichotikus betegek rehabilitációja nappali ellátásban a koronavírus járvány idején
Szerző(k): Váradi Enikő, Horváth Anikó, Szőcs Janka, Novák Kinga

A BCsLC – Baba-Mama-Papa Programjának tapasztalatai a telemedicinális ellátással Covid idején. Perinatális időszak és telemedicina
Szerző(k): Kurimay Tamás, Fenyves Tamás, Szederkényi József, Pelikán Anett

A COVID-19 delírium felismerése és kezelése pszichiátriai konzílium során
Szerző(k): Fullajtár Máté, Hidasi Zoltán

A delírium tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. A szerzők röviden áttekintik a delírium fogalmát, különös tekintettel a bevezetendő BNO-11 diagnosztikus kritériumaira, valamint a már bevezetett DSM-5 definícióira. A diagnosztikus szempontok után a COVID-19 delírium klinikai sajátosságait ismertetjük, nagy hangsúlyt fektetve a pszichiátriai konzíliumok során fellépő differenciáldiagnosztikai nehézségekre, kihívásokra. A COVID-19 delírium gyógyszeres terápiájának bemutatása mellett ismertetjük a nem farmakológiai kezelés módszereit is.


Az irodalmi összefoglaló után négy esetismertetést mutatunk be. Az esetismertetések központi vonulata, hogy a COVID-19 delírium ellátása csak tágabb bio-pszicho-szociális kontextusban értelmezhető és kivitelezhető. A pszichiátriai konzíliárius munka során elért sikerek, eredmények mellett a fellépő nehézségeket és a terápiás elakadásokat, kudarcokat is bemutatjuk.

Beszámoló a Bábeli zűrzavar? Orvosok és pszichológusok együttműködéséről az onkológiai ellátásban című szimpóziumról
Szerző(k): Vizin Gabriella, Koncz Zsuzsa

ImpulzÍV – a kutatásoktól a klinikumig és vissza: az impulzivitás megjelenési formáinak mérési lehetőségei pszichés zavarokban*
Szerző(k): Kenézlői Eszter, Balogh Lívia, Somogyi Szilvia, Molnár Hajnalka, Bajzát Bettina, Tóth Regina, Halmai Zsuzsa, Lévay Evelyn, Vincze Katalin, Angyal Nóra, Horváth Zsófia, Kilencz Tünde, Csukly Gábor, Unoka Zsolt, Nemoda Zsófia, Réthelyi János

Bevezetés: 2018-ban indult tudományos pályázatunkhoz kapcsolódó projektünk fő célja az impulzivitás és faktorainak diagnosztikus kategóriákon átívelő vizsgálata többféle metodikai eljárás révén. Kutatásunkban két olyan pszichés zavart (borderline személyiségzavar, borderline personality disorder (BPD), és felnőttkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, adult attention deficit/hyperactivity disorder [aADHD]) választottunk, amelyeknek klinikai szempontból meghatározó tünete az impulzivitás. Tanulmányunk a Magyar Pszichiátriai Társaság XXIV. Vándorgyűlésén 2021. június 10-én lezajlott szimpóziumán elhangzott előadások tömör összefoglalása egységes formátumban.


Módszerek: Vizsgálatunkba DSM-5 kritériumok alapján felállított aADHD vagy BPD diagnózisok alapján vontunk be pácienseket, az egészséges kontrollszemélyek esetén a Derogatis-féle Tünetlistát (SCL-90) alkalmaztuk. A komorbid zavarok felmérése a M.I.N.I-Plusz 5.0 és a SCID-5-PD strukturált klinikai interjúkkal történt. A résztvevők további felmérése online tünetbecslő skálák segítségével (Barratt Impulzivitás Skála, Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőív, DSM-5 Személyiségleltár Kérdőív, Conners’ Felnőtt ADHD Becslőskála), neuropszichológiai tesztekkel (Cambridge Neuropsychological Test Automated Battery, Rogers-féle döntéshozatali teszt) elektroenkefalográfiás (EEG) vizsgálattal és genetikai mintavétellel történt. Genetikai alvizsgálatunk az impulzivitás súlyossági mutatói és az ADHD hajlamosító génvariánsok összefüggésére irányult.


Eredmények: Eltérő komorbiditási adatokat tapasztatunk a két betegcsoport között. aADHD esetén a döntéshozatal szignifikánsan lassabb, a BPD csoportban a döntés minősége és a rizikóvállalás érintett. Az aADHD-s csoport szignifikánsan gyengébb kognitív teljesítményt mutatott a munkamemória, fenntartott figyelem, illetve reakcióidőt mérő feladatokban. Genetikai elemzésünk során kapcsolatot találtunk bizonyos hajlamosító génvariánsok és egyes impulzivitás faktorok között.


Konklúzió: Az impulzivitás egyes faktorainak, profiljának és háttértényezőinek elemzése értékes összefüggésekhez vezet el mind a klinikai, mind a genetikai asszociációs vizsgálatokban. Ezek az eredmények elősegítik a BPD és aADHD differenciáldiagnosztikáját, és az etiológiai háttér alaposabb megértését.


A visszaélésszerű gyógyszerhasználat rizikófaktorai a magyarországi felnőtt lakosság körében
Szerző(k): Péter Lea, Andó Bálint, Demetrovics Zsolt, Paksi Borbála

A kockázatos alkoholfogyasztás és a visszaélésszerű gyógyszerhasználat összefüggésének vizsgálata hazai reprezentatív mintán
Szerző(k): Pribék Ildikó Katalin, Péter Lea, Andó Bálint, Demetrovics Zsolt, Paksi Borbála

Ha az Instagram tükre bennünk görbül: a közösségi média és a testkép összefüggései
Szerző(k): Horváth Patrícia, Koronczai Beatrix

Háttér: Bár a nemzetközi szakirodalomban számos eredmény ismeretes a testkép, szorongás és az online térben való énbemutatás összefüggéseit illetően, eddig kevés kutatás irányult e jelenségek hazai vizsgálatára. Így vizsgálatunk célja az volt, hogy feltárja a magyar serdülő lányok közösségimédia-használatának és testképének összefüggéseit.


Módszer: A 13 kérdőívet tartalmazó kérdőívcsomag felvételét egy budapesti gimnázium 9–12. évfolyamaiban végeztük, melyet 198 serdülő lány (M=16,2; SD=1,2) töltött ki. A kérdőívek közül az Evési Zavar Kérdőívet (EDI; Túry és mtsai 1997), a Testi Attitűdök Tesztjét (BAT; Czeglédi, Urbán és Csizmadia, 2010), a Brief Symptom Inventory (BSI; Derogatis, 1993) Szorongás alskáláját és a Vonzóságról Alkotott Hiedelmek Skála módosított változatát (BAA-R; Szabó, Túry és Czeglédi, 2011) elemeztük.


Eredmények: A karcsúság iránti késztetés és testi elégedetlenség két változóval is pozitív korrelációt mutatott: egyrészt annak mértékével, hogy a személy mennyire tartja fontosnak a soványságot a szépség, siker és egyéb pozitív tulajdonságok megítélésekor (rs=0,245; p=0,002); másrészt pedig a szorongásos tünetek mértékével is pozitívan járt együtt (rs=0,417; p<0,001). Továbbá, akik szinte mindig módosítják képeiket, mielőtt feltöltenék egy közösségi oldalra, átlagosan elégedetlenebbek a testükkel és soványabbak is szeretnének lenni; mint azok, akik szinte sohasem manipulálják képeiket (U=809; Z=-3,159; p=0,002; h2=0,085).


Megbeszélés: Az eredmények egyéb magyar és nemzetközi kutatásokba is jól illeszthetők. Az eredmények gyenge-közepes hatásmérete felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgált változókat érdemes prevenciós és intervenciós programok megalkotása során figyelembe venni.

Egészség- és betegségnarratívák a mesében
Szerző(k): Balikó Fanni, Csókási Krisztina, Pohárnok Melinda

Bevezetés: A kutatás középpontjában az a kérdés áll, miként képződnek le a mesei formájú narratívákban a személyiség megküzdést támogató aspektusai. A mesében az események a narratívákhoz hasonló logikus sorrendben követik egymást, ezért alkalmas formája lehet az élettörténet szimbolikus újraalkotásának. A mintában egészséges személyek és krónikus betegségben érintettek is részt vettek, így a kutatás teret adott a betegségélmény narratív jegyeinek megfigyelésére.


Módszer: A résztvevők által írt mesei szövegek elemzése Propp morfologikus szempontrendszere, a TAT-teszt Murray által kifejlesztett elemzési rendszeréből átvett elemek, valamint a szakirodalom alapján további saját szempontok szerint zajlott. A kreatív írás feladatot pszichológiai faktorok kérdőíves felmérése egészítette ki.


Eredmények: A krónikus beteg csoport több mint felénél fordult elő absztrakt, alaktalan ellenfélkép, amíg az egészséges csoportban mindössze 25%-ban, c2(1)=4,965, p=0,084. Az egészséges mintához viszonyítva a krónikus betegségben érintettek történeteiben gyakori elem a betegség- és halálmotívum előfordulása, c2(1)=4,374; p<0,05.


Következtetés: A mesei forma szimbolikus alakban jeleníti meg írója önmagához és a világhoz való viszonyát. Az eredmények rámutatnak, hogy a saját mesében megjelennek az élettörténeti narratívum egyes elemei, mint a krónikus betegség élménye, amelyet a gyakori betegség- és halálmotívum, illetve az absztrakt ellenféltípus is alátámaszt.


Gyermekkori pszichés zavarok kutatócsoport friss eredményeinek bemutatása
Szerző(k): Kutatócsoport vezető: Balázs Judit, Tagok: Farkas Bernadett Frida, Ferenczi-Dallos Gyöngyvér, Garas Péter, Győri Dóra, Horváth Lili Olga, Katzenmajer-Pump Luca, Keresztény Ágnes, Kollárovics Nóra, Komáromy Dániel, Mészáros Gergely, Miklós Martina, Roszik-Volovik Xénia, Szentiványi Dóra, Velő Szabina

Multidiszciplinális munkacsoportunk gyermekek és fiatalok körében az idegrendszer fejlődési zavarai és a szuicidológia témájában végez kutatásokat. Az utóbbi években kutatásaink témája az idegrendszer fejlődési zavarain belül az autizmus spektrum zavar és a figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar, a szuicidológián belül pedig a prevenció elősegítése és a nem-szuicidális önsértés. Mivel az elmúlt másfél évben zajló SARS-CoV-2 (Covid-19) pandémia az általunk vizsgált korosztályt is jelentősen érintette, erre az élethelyzetre fókuszáló vizsgálatot is indítottunk. Mind az idegrendszer fejlődési zavarai, mind a szuicidológia, valamint a pandémia témában végzett kutatásaink módszertana és témája is igen színes. A Magyar Pszichiátriai Társaság XXIV. Vándorgyűlésén két szimpózium és egy poszter keretében mutattuk be ezeken a területeken végzett friss munkáinkat, melyeket jelen közleményünkben röviden összefoglalunk. Kutatócsoportunk eredményeivel szeretnénk az idegrendszer fejlődési zavaraival foglalkozó szakemberek klinikai munkájához hozzájárulni, az öngyilkosság prevencióját elősegíteni, valamint a pandémia alatt és után a fiatalokat segíteni.


Legfrissebb kongresszusok

    További rendezvények
    Kérem várjon...
    Kongresszusok listája
    • H
    • K
    • Sze
    • Cs
    • P
    • Szo
    • V
    •  
    •  
    •  
    •  
    • 1
    • 2
    • 3
    • 4
    • 5
    • 6
    • 7
    • 8
    • 9
    • 10
    • 18
    • 19
    • 20
    • 21
    • 22
    • 23
    • 24
    • 25
    • 26
    • 27
    • 28
    • 29
    • 30
    • 31

    Hasznos linkek
    Tegye a Web-rendszert a kedvencek közé, így egy kattintással elérheti!
    Javasoljuk, hogy az oldalt a könnyebb rendszeres elérhetőség érdekében tegye a "kedvencek" közé. [ Kattintson ide ]