Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

 

Psychiatria Hungarica
 
Alapította / Founded by: Buda Béla
Felelős szerkesztő / Editor in Chief: Tényi Tamás
Szerkesztőbizottság elnöke: Fekete Sándor

Kiadja: Magyar Pszichiátriai Társaság
Cím: 1021, Budapest, Hűvösvölgyi út 75/a
Levelezési cím: H-1281 Budapest 27., Pf. 41.
Telefon/fax: +36 (1) 2750000 E-mail: titkarsag@mptpszichiatria.hu

A lap terjesztésével kapcsolatos problémákkal az MPT Titkársága kereshető a fenti elérhetőségeken. SZERZŐI ÚTMUTATÓ >>

Felelős Kiadó: Balázs Judit
Levelezési cím: Tényi Tamás
Pécsi Tudományegyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
7623 Pécs, Rét u. 2.
E-mail: ph@kk.pte.hu



Keresés a folyóiratokban
 
Keresés (kulcsszavakban, szerzők szerint és cikk szövegben)

    

 
Borító

Szerkesztőségi köszöntő, tartalom

Az izomdiszmorfia összefüggése a testképpel és a korai maladaptív sémákat kialakító szülői magatartással
Szerző(k): Kaszás Barbara, Oláh Barnabás, Kovács-Tóth Beáta
Bevezetés: az izomdiszmorfia a testépítők (általában férfiak) jellegzetes testképzavara.

Cél: Vizsgálatunk célja az volt, hogy az izomdiszmorfia tünetei és a korai maladaptív sémák kialakulásában szerepet játszó szülői bánásmód közötti összefüggéseket megvizsgáljuk. Értékeltük továbbá az izomdiszmorfiában megjelenő evészavartüneteket, és az evészavarokra jellemző személyiségjellemzőket is.

Módszer: a kérdőíveket online felületen, közösségi oldalakon osztottuk meg, 245 érvényes válasz érkezett. Az izomdiszmorfia mérésére az Izomzattal Való Elégedettség Skálát használtuk, az evészavarokkal való kapcsolatot az Evési Zavar Kérdőívvel, míg a sémákat kialakító észlelt szülői magatartásokat a Young Szülői Kérdőívvel vizsgáltuk.

Eredmények: az izomdiszmorfiás jegyeket mutató személyek több, az evészavarokra jellemző jegy mentén is elkülöníthetők a normális populációtól. Ezek a karcsúság iránti vágy, a testtel való elégedetlenség, az elégtelenség érzése, interoceptív tudatosság és perfekcionizmus. Az észlelt szülői magatartást tekintve az autonómia, kompetencia és énazonosság érzésének szükséglete sérül az észlelt apai magatartás, valamint a reális keretek és önkontroll szükséglete az észlelt anyai magatartás kapcsán.

Következtetések: az izomdiszmorfia egyes személyiségjellemzők alapján rokonságban áll az anorexia nervosával és a bulimia nervosával. Kialakulásában szerepe lehet a szülői bánásmódnak is, így az apa hajlamosabb az önállóság és az igények kifejezésének gátlására, míg az anya részéről elégtelen kontrollfunkció, az autonómia és kompetencia igény gátlása jelenik meg.

Telementális egészségügyi ellátás a gyermek- és ifjúságpszichiátriában
Szerző(k): Kiss Enikő, Kakuszi Szilvia, Kapornai Krisztina
Bevezetés: Az utóbbi időben a mentális zavarok világszerte jelentős egészségügyi problémát jelentenek, ugyanakkor a legtöbb mentális zavarral küzdő személy nem jut megfelelő ellátáshoz. A személyes orvos–beteg találkozások járványügyi korlátozása miatt hazánkban is előtérbe került a telementális egészségügyi ellátás lehetősége. Jelen vizsgálat célja a gyermek- és ifjúságpszichiátriai telemedicina megvalósíthatóságának, hatásosságának és a hatékonyságával kapcsolatos eredményeknek az áttekintése az elmúlt 20 év tudományos publikációi alapján.

Módszer: A 2015 előtti publikációkat egy összefoglaló tanulmány (17) alapján, a 2015-tôl napjainkig megjelent közleményeket irodalomkutatás révén foglaltuk össze. Három nemzetközi adatbázist (Pubmed, Cochrane Database of Systematic Reviews és Web of Science) vizsgáltunk, a keresőszavak a telemental health, children, adolescent, telepsychiatry voltak.

Eredmények: a nemzetközi irodalom megvalósíthatósági, hasznossági és hatékonysági vizsgálatok alapján a bizonyítékon alapuló diagnosztikus és terápiás módszereket hasonlóan eredményesnek találta, mint a személyes találkozás keretében nyújtott ellátást.

Következtetés: A gyermek- és ifjúságpszichiátriában alkalmazott eljárások telemedicinális alkalmazása nemzetközileg elfogadott, megvalósítható és hatékony. Hazai alkalmazhatóságának egyik feltétele egy szakmai útmutató megjelenése, mely részletezi a telementális egészségügyi ellátás feltételeit és javaslatait.

Testdiszmorfiás zavar: száz év magány
Szerző(k): Szabó Pál, Szászi Beáta

A testdiszmorfiás zavar gyakori pszichiátriai betegség, prevalenciája az általános népességben 2%, felsőoktatásban tanulóknál 3,3%, pszichiátriai osztályok serdülő és felnőtt betegeinél egyaránt 7,4%, kozmetikai sebészeti és bőrgyógyászati betegek között pedig 10% felett van. A betegség központi tünete a saját test észlelésének súlyos zavara, amely alacsony önértékeléshez, szorongáshoz, depresszióhoz, szociális izolációhoz és kényszeres megnyilvánulásokhoz vezet. A betegség többnyire serdülőkorban (átlagosan 16,7 éves korban) kezdődik, a tünetek miatt leépülnek a társas kapcsolatok, a betegség gyakran akadályozza a továbbtanulást, a munkavégzést, a családalapítást. Igen magas a komorbiditás az affektív zavarokkal, szorongásos zavarokkal, személyiségzavarokkal, evészavarokkal és a szerfüggőséggel. A betegek életminősége igen rossz, az öngyilkosság veszélye nagy, emellett a heteroagresszivitás sem ritka. A betegséget a nagy gyakoriság és a súlyos következmények ellenére csak az esetek mintegy 15%-ában ismerik fel, és az érintettek viszonylag ritkán kapnak megfelelő kezelést. Ez a betegek szégyenérzete miatt van, akik ezért nem kérnek segítséget, vagy a betegségbelátás hiánya miatt rossz helyre fordulnak segítségért. Emellett a szakemberek körében is viszonylag kevéssé ismert a testdiszmorfiás zavar jelenségköre. Így a szerzők célkitűzése az, hogy részletes áttekintést adjanak a betegségről, különös tekintettel az elmúlt évtized kutatásainak eredményeire. Lényeges változás, hogy a korábban a szomatoform zavarok közé sorolt betegség a DSM-5-ben a kényszeres és kapcsolódó zavarok csoportjába került. Az etiológiában biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényezők bonyolult összjátéka játszik szerepet. Továbbra is a szerotonin-visszavételt gátló gyógyszereket és a kognitív viselkedésterápiát tartják a leghatékonyabb kezelésnek. Utóbbinak a külsővel kapcsolatos téves észlelésekre, az érzelmi zavarokra vagy a perfekcionizmusra irányuló változatai jelentenek előrelépést a terápiában, az információtechnológia módszereinek alkalmazása mellett.


Új pszichoaktívszer-használók érzelmileg telített élettörténeti epizódjainak tartalomelemző vizsgálata
Szerző(k): Császár Ferenc, Jávor Rebeka, Kelemen Gábor, B. Erdős Márta

Bevezetés: Az új pszichoaktív szerek (ÚPSZ) használata hazánkban az utóbbi évtizedben komoly nehézségeket okoz az addiktológiai ellátórendszer számára. Az első néhány évben a kutatások a korábban ismeretlen szerek típusaira, a használat kiterjedtségére összpontosítottak, majd a szerhasználók társadalmi-kulturális háttere, személyisége, élményvilága is vizsgálatok tárgyává vált. Saját kutatásunkkal ehhez az utóbbi hagyományhoz csatlakozunk.


Módszerek: Kutatásunkban egy szociodemográfiai jellemzőkre irányuló kérdőíves vizsgálatra, valamint strukturált interjúk érzelmileg telített epizódjainak integrált módszertan szerinti, kvalitatív és kvantitatív tartalomelemzésére alapozva vontunk le következtetéseket. 42 újonnan kezelésbe vont, a szerhasználatra előzetesen tesztelt ÚPSZ-használó adatait elemeztük. A kérdőívből származó adatokat leíró statisztikai módszerrel, a kvantitatív tartalomelemzés adatait összetartozó mintás t-próbával vizsgáltuk. Viszonyítási alapként megadtuk a Magyar Nemzeti Szövegtár személyes szövegeket tartalmazó alkorpuszának százalékos adatait. A kvalitatív elemzés során a szerhasználók csúcspont és mélypont szövegeinek jelentéshálóját alakítottuk ki.


Eredmények: Bár az általunk vizsgált személyek nem a mélyszegénységben, súlyos anyagi deprivációban élő csoportok tagjai, tartalomelemzésünk körükben is alátámasztotta a szerhasználat szélsőségesen öndestruktív jellegét. Az érzelmileg telített mélypont-szövegek jellemző tartalmai a csapdába esettség, a kudarc, a viktimizáció, a „sose lesz vége” élményvilágát jelenítik meg. A funkció-szavak – különösen a mélypont-szövegekben – az öndestrukcióra utaló negatív kódra jellemző gyakoriságokat mutatják, a szükségszerűség nyelvi elemeinek egyidejű erősödésével, az elhárításra utaló távolító, általánosító elemek csökkenése mellett.


Következtetés: Eredményeink a gátolt menekülés és a fájdalomkiáltás (cry of pain) elmélete szerint értelmezhetők. Megerősítik és árnyalják hasonló kutatások korábbi eredményeit, új szempontokat adhatnak az ÚPSZ-használók kezeléséhez, egyúttal előtérbe helyezik a tartalomelemző vizsgálatok relevanciáját klinikai területen.

Aggression expression among League of Legends and Fortnite players – a brief report
Szerző(k): Benedek Bálint, Tamás Tényi, Sára Jeges, Lawrence R Bernstein, Áron B Békési

Háttér és célok: A tanulmány célja az agresszió kezelésével kapcsolatos stratégiák összehasonlítása két népszerű online játék (League of Legends és Fortnite Battle Royale) esetében.


Módszer: A vizsgálatba 450 személyt vontunk be (338 férfi és 112 nő). A minta négy csoportra oszlott: 1. nem játszó kontrollok; 2. League of Legends játékosok; 3. Fortnite játékosok; és 4. League of Legends és Fortnite játékosok. Az agresszió kezelését a 20 tételes Anger Expression Scale (Spielberger, 1985) validált magyar adaptációjával mértük (Oláh 1987). Multinomiális logisztikus regressziót végeztünk az életkor és a nem szerepének tisztázására. Anger-In (befele fordított vagy elfojtott agresszió) és Anger-Out (kifele fordított agresszó) profilokat határoztunk meg.


Eredmények: A Fortnite játékosok esetében a passzív (Anger-In) agressziókezelés kifejezetebb volt. A Fortnite és League of Legends játékosok agressziókezelése passzívabbnak mutatkozott a nem játszó kontrollokkal összehasonlítva.


Megbeszélés és következtetés: További kutatások szükségesek annak eldöntésére, hogy a különböző játékok gyakorolnak hatást az agresszió kezelésére, vagy a játékosok személyisége és agresszió-kezelésével kapcsolatos stratégiái eredményezik az egyes játékok választását.


A zenés foglalkozások szerepe a pszichiátriai rehabilitációban
Szerző(k): Dalos Vera Daniella, Szendi István

Bevezetés: Magyarországon a zene rehabilitációban történő alkalmazása kevéssé kutatott területnek számít, ezért célunk volt feltérképezni a SZTE ÁOK SZAKK Pszichiátriai Klinika rehabilitációs osztályán működő zenés foglalkozások struktúráját, célját, szerepét a többi rehabilitációs foglalkozás mellett, illetve hatását a betegek gyógyulásában és reintegrációjában. Mindezt összevetettük a világszerte használt zeneterápiás módszerek felépítésével, időbeli lefolyásával és eredményességével.


Módszerek: A 10 fős mintát a klinika rehabilitációs programjában résztvevő betegek alkották, akik beleegyeztek, hogy két héten keresztül folyamatosan látogatják az itt zajló zenés foglalkozásokat. Az intervenció első és utolsó alkalmával mértük a betegek élettel való elégedettségét, észlelt társas támogatását, depresszió-, illetve vonásszorongás szintjét. Ezen felül mértük az állapotszorongás egyetlen zenés foglalkozás alatti változását, valamint a záróalkalommal egy rövid strukturált interjút készítettünk a résztvevőkkel.


Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy az intervenciós időszak alatt nőtt a betegek észlelt társas támogatása (t[9])=-3,61, p< 0,01) – különös tekintettel a család dimenzióra (t[9])=-2,57, p=0,03), csökkent a szorongásuk (t[9]=2,42, p=0,03) és tendencia szinten a depresszió mértéke is (t[9]=2,11, p=0,06). Az élettel való elégedettség változásában, és


a zenés foglalkozás azonnali szorongásoldó hatásával kapcsolatosan nem tudtunk szignifikáns eltérést kimutatni.


Az interjúk tartalmi elemzése azonban arra enged következtetni, hogy a zenés foglalkozások mégis alkalmasak a szorongás rövid időn belüli oldására.


Következtetés: A kvantitatív és kvalitatív adatokat összegezve elmondható, hogy a klinika zenés foglalkozásai több ponton egyeznek a nemzetközi gyakorlattal, emellett alacsony kockázattal és ráfordítással magas hatásfokon működnek. Az itt zajló munka alátámasztotta, hogy a zenés foglalkozások hatékony kiegészítői lehetnek a klinikai kezeléseknek, és fontos szerepük van a rehabilitáció folyamatában.


The Journey from Mental Disorder Towards Recovery
Szerző(k): Tünde Bulyáki, István Gallai, Judit Harangozó, Ilona Jánosné Kaszás, Lajos Szabó

Harold F. Searles pszichoanalízise és a nonhumanizmus
Szerző(k): Tényi Tamás

Megemlékezés – Prof. Hagop S Akiskal
Szerző(k): Rihmer Zol tán

Könyvismertetések

Útmutató a Psychiatria Hungarica szerzői számára
 Teljes cikk megtekintése 
 pdf
 

Legfrissebb kongresszusok

    További rendezvények
    Kérem várjon...
    Kongresszusok listája
    • H
    • K
    • Sze
    • Cs
    • P
    • Szo
    • V
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    • 1
    • 2
    • 3
    • 4
    • 5
    • 6
    • 7
    • 8
    • 9
    • 10
    • 11
    • 12
    • 13
    • 14
    • 15
    • 16
    • 17
    • 18
    • 19
    • 20
    • 21
    • 22
    • 23
    • 24
    • 25
    • 26
    • 27
    • 28
    • 29
    • 30
    • 31

    Hasznos linkek
    Tegye a Web-rendszert a kedvencek közé, így egy kattintással elérheti!
    Javasoljuk, hogy az oldalt a könnyebb rendszeres elérhetőség érdekében tegye a "kedvencek" közé. [ Kattintson ide ]