Magyar Pszichiátriai Társaság

"És nem tudni, melyik volt inkább, hogy melyik igazán. Egy levelében ô maga írta nem minden keserûség nélkül: „Teljességgel jellemzô az életemre, hogy mindig  az történik velem, legyen akár rossz, akár jó, amire egyáltalán nem számítok, és hogy folyton azt vagyok kénytelen tenni, ami az igazi, mélyebb princípiumomnak ellentmond.” Nem csodálkozhatunk azon, hogy Hoffmann élete telítve volt nyughatatlansággal és nyugtalansággal, hogy egész életében álmatlanság gyötörte, hogy folyton arra sóvárgott, hogy elmeneküljön egy idilli, nyugalmas helyre, Itáliába vagy bárhová. Ehelyett a valóságban az alkoholmámorba menekült, és életének két színhelyén – Varsóban és Drezdában – is utolérte a háború."

Tovább a teljes cikkhez