Se vele, se nélküle - A Freud-év után
Az örök életre vágyó ember három módszert dolgozott ki eddig a halál elkerülésére. Alkothatott magának hitet arról, hogy a halál csak az evilági életet zárja le, de utána következik egy másik, alkalmasint magasabb rendű, jelentôsebb létezés; kísérletezhet az evilági élet mindenáron való meghosszabbításával (éppen ez a kulturális megrendelés emelte olyan nagy jelentőségre a modern medicinát), és gondoskodhat arról, hogy személyisége, munkássága megőrződjön az utókor emlékezetében. - olvasható dr. Bánfalvi Attila írásában az eLitMed oldalán.
"Valami nagyot kell alkotni... Igen ám, de úgy látszik, hogy a kortársaktól megszerzett „nagyság pecsétje” nem is elegendő. Mert hány és hány olyan szereplôje volt a kultúrtörténetnek, akik korukban neves személyiségek voltak, de az utókorban csak egykét olyan filosz ismeri nevüket és pláne munkásságukat, akik számára alkalmasnak látszottak egy disszertáció „tárgyának” szerepére. Alighanem fején találta a szöget Cioran, amikor az emlékezetben való továbbélésre valami mást nevezett meg, mint pusztán a saját korában jelesre értékelt teljesítményt. Mert, aki „nem tett meg minden óvintézkedést annak érdekében, hogy félreértsék” az nem mutatkozik elég fittnek a feledéssel szembeni küzdelemben."
Tovább a teljes cikkhez