Magyar Pszichiátriai Társaság

A 2013-ban  /Current, Penguin Group/ megjelent könyv  a Kalifornia Egyetem professzora, James Fallon (pszichiáter, az emberi viselkedés kutatója, neurobiológus. anatómus) személyes érintettsége  és indíttatása alapján született meg.

James Fallon a pszichopata agy szerkezetének és működésének kutatása közben összehasonlítás képpen  egészségesnek tartott emberek agyműködését is vizsgálta -, mely utóbbihoz családja tagjainak ill. saját agyműködését is górcső alá vette. Legnagyobb megdöbbenésére azonban az derült ki, hogy saját agya hasonlóan funkcionál, mint a borderline személyiségzavarban szenvedőké -, ez adott lökést könyvének megírásához.

A könyv – bár 10 fejezetre oszlik – első pillanatban regénynek tűnik : egybefolyó szöveg, egyes szám első személyben íródottan.  /Ez – mint a könyv végére ki is derül – bizony utalás a Szerző pszichopatológiájára is. /

Boncolgatja a pszichopatia-személyiségzavar fogalmát (idézve Fabio Macciardit, aki a pszichopatiát nem tartja pszichiátriai betegségnek, annak ellenére, hogy a Diagnostic and Statistical Manulal of Mental Disorder diagnosztikus kritériumai szerint ilyen formában szerepel). A problémakörről a mai napig nagyon keveset tudunk, bár a PET-scan-technológia egyre közelebb visz közelebbi megértéséhez.  Ez utóbbi bizonyos agyrészletek megváltozott működését, az egyensúly eltolódottságát jelzi egészséges emberekhez viszonyítottan.

A Szerző által pszichopata-agynak nevezett működés csökkent aktivitással jellemezhető a prefrontalis orbitális kortexben és az amygdala körüli régiókban. Az egészséges személyeknél ez a régió felelős az impulzivitás kontrolljáért, a helyes szociális viselkedésért, a morális és etikai érzékért  -,  csökkent működése a kritikai készség hiányosságaival párosul.  A pszichopatáknál nem csupán az amygdala alulműködése detektálható, de az orbitalis/ventromediális prefrontalis kortexé, míg dorzalis prefrontalis kéreg aktivitása rendellenes módon emelkedett.

Kiemelten tárgyalja a neurotraszmitterek – különös tekintettel a dopamin és a metabolizációjában kulcsszerepet játszó catechol-O-methyltransferaze-enzim, a  CRH, a GABA, a glutamát, az oxitocin, a vasopresszin  valamint a tesztoszetron és a dehidroepiandroszteron - szerepét.

A genetikai és epigenetikai ismeretek fejlődése olyan, korábban városi legendának tartott kijelentésekre ad magyarázatot, mint hogy miért is szeretik a nők a rossz fiúkat,  mely agyterület az Ego a Superego és az Id territóriuma, vagy az, hogy miért a 20-as években következnek be a személyiségbeli nagy változások vagy jelentkezik pszichózis.

A Szerző bevezeti a „pro-szociális pszichopáthia” fogalmát -, mely utalás arra, hogy bizonyos agyrészletek rendellenes működésének  következménye nyomán nem szükségszerű a pszichopathológia megjelenése -, de ha az adott pszichopathológia jelen van, úgy azon agyterületek károsodott funkciója jelen van, vagyis ún. szükséges de nem elégséges feltétel.  A Szerző – ennek alapján – magát helyesen diagnosztizálva krónikusan hypomán állapotúnak véleményezi, az utolsó fejezetben összehasonlítva és kiemelve ennek előnyös tulajdonságait (kiemelten a kreativitást)  szemben a markáns (bipoláris I) hangulatzavarban szenvedők visszatérő élethelyzeti nehézségeivel. 

/A Könyv pszichopatiáról beszél, így ezen fogalmat a fordítás során is megőriztem/.

Radics Judit