Magyar Pszichiátriai Társaság

"Renoir tiszta, romlatlan erdei vadnak festette a nőt - azért olyan magától értetődő, hogy meztelen - vagy friss és szép gyümölcsnek, hogy az ő szavaival jelöljem meg a fogalmat. S valami forró és izzó életet tudott beléjük önteni, hogy szinte a testük párolgását s a lehelletüket érezzük. Ez már nem volt naturalizmus, nem is volt impresszionizmus, hanem programtalan, gyönyörűségteljes festése a gondolatnélküli boldogságérzésnek. Hogy mellesleg stílus is lett belőle s még hozzá a jövő felé mutató, az szándéka nélkül következett be. «Elengedem magam és úgy festek, ahogy jön.» Cézanne eredményein épültek fel a századforduló absztrakt irányai. Renoir ezeken átível a ma felé; újra konstruktív, nála újra összeáll az impresszionisták szétfolyó matériája. Maillol szobrászata nem más, mint Renoir formavilágának szobrászatra való átváltása." - írta róla 1941-ben a Nyugat c. folyóirat művészettörténésze.