Orvostörténészi tapasztalat, hogy nincs jobb módja nevünk fennmaradásának a következő generációk számára, mint az eponimává válás, azaz ha rólunk neveznek el egy betegséget, szindrómát. - olvasható az eLitMed cikkében
"Az egy-egy újonnan leírt betegségnek, tünetegyüttesnek, de akár vizsgálati módszernek nevet adó jeles orvos, tehát az „eponymos” (görögül: névadó) neve nemcsak az ő emlékét őrzi, hanem eponimaként utal az orvostudomány fejlődésének bizonyos korszakára is (például facies hippocratica, Cushing-kór, röntgen)."
Teljes cikkért kattintson ide!