Kevés olyan jó dolog van a világon, mint leülni egy púpozott nagy tál aranyszínűre sült, porcukorral megszórt szalagos fánk elé. A legjobb az, amikor a fánkok még langyosak, de már lecsöpögött róluk az olaj, a bőrük ropogós, a belsejük foszlós és puha, de ezt persze nem tudjuk: csak sejtjük, csak reméljük. - írja a webdoki
"Ülünk, a fánkhegyet nézzük, a fehér szalagok széleit, a barna és a fehér közötti átmenet olyan, mintha egy széles ecsettel húzták volna a fánk anyagára, egyetlen pontos és hibátlan mozdulattal, a melegtől olvadozó porcukor lágyítja kicsit a kontrasztot, régi telek hófútta nosztalgiáját csempészi ravaszul a képbe, tavasszal is, és nyáron is – hát mi lehet annál szebb, mint kis szitából porcukrot szórni a süteményre? Ezt gondoljuk egy pillanatra, mélyen beszívjuk azt az édes, olajos, vaníliás illatot."
Teljes cikkért kattintson ide!