Psychiat Hung 2000, 15 (3):333-334

Pszichotróp szerek és szív-érrendszeri mortalitás

Reilly, J. G., Aysis, S. A., Ferrier, I. N., Jones, S. J., Thomas, S. H. L.

QT c-interval abnormalities and psychotropic drug therapy in psychiatric patients.

The Lancet 2000; 355: 1048-52.

A pszichotróp gyógyszerek és a kardiovaszkuláris mortalitás összefüggésével foglalkozik a Lancet idei számában megjelent tanulmány. A pszichiátriai betegek hirtelen haláleseteinek jelentős részében szerepet tulajdonítanak a gyógyszerek indukálta arritmiáknak. A gyógyszer-túladagolások esetén tapasztalt polimorf ventrikuláris tachikardia, azaz a "torsade de pointes" lehet a plauzibilis magyarázata a pszichiátriai gyógyszerek által előidézett hirtelen halálnak. A jelenlegi irányelvek szerint kardiális betegeken a QT-intervallum meghosszabbodása prediktora a polimorf ventrikuláris tachikardiának, és a gyógyszer-okozta intervallum növekedés fontos markere az arritmia kockázatának. További prediktor tényezőként jönnek szóba a ventrikuláris repolarizáció meghosszabodását jelző QT-diszperzió és a T-hullám inverzió. Az előbbi elektrofiziológiai markerek és a pszichiátriai gyógyszert szedők szisztematikus vizsgálatával eddig egy tanulmány foglalkozott a szakirodalomban (Warner és mtsai.), amely szkizofrén betegekben az arritmiák gyakoribb előfordulását mutatta ki.

A referálandó tanulmányban heterogén pszichiátriai populációban vizsgálták, hogy a fenti EKG-prediktorok előfordulása és az egyes antipszichotikumok, illetve azok dózisa között van-e összefüggés. A vizsgálatba 495 pszichiátriai beteget vontak be, ebből 339-en szedtek antipszichotikumot. A pszichotróp gyógyszerek között 11 féle antipszichotikumot vizsgáltak. Megjegyzendő, hogy nem szerepelt ezek között a magyar gyógyszerkínálatban előforduló olanzapin, sertindol, quetiapin és zuclopenthixol. További vizsgált fontosabb gyógyszerek a TCA-k, SSRI-k, lithium és carbamazepine voltak. Kontroll csoportként 101 egészséges kórházi dolgozó szerepelt.

Az eredményekben a vizsgált beteg populációban 40 esetben (8%) találtak abnormális QT-időt, közülük 23 beteg szedett csak antipszichotikumot, 5 csak TCA-t, és 8 páciens volt, aki TCA-t és antipszichotikumot kapott kombinációban. A potenciális rizikófaktorok közül az összegzést követően négy tényező bizonyult szignifikáns prediktornak a QT-intervallum meghosszabbodását illetően. Ezek: a 65 év feletti életkor, a TCA-k használata, a droperidol és a thiorizadin. Maga a QT-idő meghosszabbodása nem volt szignifikáns összefüggésbe hozható egyetlen pszichiátriai betegséggel sem. További statisztikai elemzések alapján azt találták, hogy az antipszichotikus dózis nagysága növeli a QT-intervallum megnyúlásának valószínűségét. Az előbb említett két antipszichotikumon kívül más vizsgált antipszichotikumok esetén nem találtak szignifikáns összefüggést.

A QT-diszperzió esetén szignifikáns prediktor tényezőnek a 65 év feletti életkor és a lithiumhasználat bizonyult. T-hullám inverzió esetén a szóba jövő prediktív tényezőknek a következőket találták: 65 év feletti életkor, női nem, 99/perc feletti pulzusszám és a lihiumhasználat.

Összegzésként megállapítható, hogy a QT-idő megnyúlásával összefüggésbe hozható a növekvő antipszichotikus dózis, a TCA-k, a droperidol és a thiorizadin. A TCA-k használatával kapcsolatban közismert, hogy eredményezhetnek QT-idő megnyúlást és kamrai tachikardiát, de elsősorban túladagolások és már meglevő kardiális problémák esetén. Jelen tanulmány eredményei azt tükrözik, hogy a terápiás dózis használata mellett jeletkezett QT-idő megnyúlás kardiális betegség meglététől függetlenül lépett fel. A droperidol használatánál ismert volt az intravénás alkalmazással járó vezetési zavar, azonban orális szedése esetén ezt korábban még nem írták le. A vizsgálatban a másik szignifikáns prediktor, a thiorizadin a legtöbb esetben 300 mg, vagy ennél kisebb dózisnál okozott QT-intervallum megnyúlást, ami az átlagos dózistartományon belül van. A cikk írói felhívják a figyelmet erre a kardiális mellékhatásra, mert a thiorizadin-t kevés mellékhatással rendelkező szernek tartják, és gyakran alkalmazzák tüneti terápiaként alvászavar és szorongás kezelésében.

Az antipszichotikus szerek használata és a T-hullám abnormalitások között nem lehetett összefüggést kimutatni, csak az előbbiekben említett lithium szerepel rizikófaktorként.

A vizsgálat értékelhetőségénél megemlítendő, hogy a nagy és heterogén populáció ellenére a beteganyag válogatott abból a szempontból, hogy a legsúlyosabb, bentfekvő páciensek nem kerültek a vizsgálatba. Mivel több, mint 30 pszichotróp szert vizsgáltak, és sok esetben kombinált gyógyszerhasználatról volt szó, nehéz a gyógyszerek egyedi hatásáról konklúziót levonni. Nem zárható ki, hogy néhány gyógyszer nagyobb esetszámnál vizsgálva szignifikáns öszzefüggést mutatott volna. Megemlítendő továbbá, hogy nem vizsgálták a szérium kálium-szintet, így nem voltak kizárhatóak az esetleges hipokalémiából adódó QT-zavarok.

Megállapítható, hogy a referált tanulmány megerősíti a nagy dózisú antipszichitikus terápia alkalmazásakor az EKG-monitorozás fontosságát, továbbá felhívja a figyelmet a TCA-t, droperidol-t és thioridazin-t szedők elektrofiziológiai monitorizálására is. Mindez fokozottan érvényes, ha több rizikófaktor fordul elő együttesen.

Szabó Zoltán

6701 Szeged,

Pf. 397