Psychiat Hung 2000, 15 (3):326-329

Beszámoló a Santiagó-i Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszusról

Santiago de Chile, 1999. július 23-30.

1999 nyarán, július végén, 23. és 30. között Santiago de Chile volt a színhelye a XV. IPSO (International Psychoanalytic Studies Organization, a pszichoanalitikus tagjelöltek, - másképpen: kandidátusok - nemzetközi szervezete) precongress-ének, valamint az IPA (International Psychoanalytic Association) 41. kongresszusának. Az IPA és az IPSO kétévenként megrendezésre kerülő kongresszusainak, a hagyományoknak megfelelően, minden alkalommal más nagy pszichonalitikus régió, más földrész ad otthont.

Chilére több ok miatt esett a vezetőség választása. Dél Amerika a pszichoanalízist tekintve kitüntetett helyzetnek örvend, akárcsak egész Latin Amerika, - Argentina (főképp Buenos Aires) és Brazilia (Sao Paolo, Porto Allegre, Rio de Janeiro) például jelenleg pszichoanalitikus nagyhatalomnak számít, itt találhatók a világ legnagyobb taglétszámú pszichoanalitikus egyesületei. Ezekben az országokban a pszichoanalízis és a dinamikus irányzatok a pszichoterápiás szcéna nagy hányadát lefedik.

A döntés, hogy a kongresszus színhelye Chilében legyen, részint az említett kitüntetett helyzetből, részint pedig az IPA vezetőségének abbéli törekvéséből született, hogy a pszichoanalízis szempontjából jelentős régiókat egymáshoz közelebb hozza. Mindemellett Chile geo-politikai helyzete is érdekes. Ebben az elnyújtott, alacsony népességű országban szinte mindenfajta éghajlat előfordul. Társadalmi rétegződése összetett, kultúrájában az őslakos indián és leginkább érvényesülő spanyol hatás mellett élénken érezteti hatását a nagylátszámú német (elsősorban porosz) populáció, valamint az ottani zsidó diaszpóra is. Chile történelme sem egyhangú. Elég nyomon követnünk az elmúlt harminc év és a közelmúlt eseményeit, amelyben a szélső jobboldali diktatúra, a szélső baloldali tendenciák, a jelenben pedig a stabil gazdasági hátterű polgári konszolidáció egyaránt fellelhető. A Pinochet uralom alatt a pszichoanalízis nem volt könnyű helyzetben, lévén hogy az analitikusok zöme az inkább baloldali gondolkodású értelmiségiekhez húzott. Emiatt többen emigrációba kényszerültek, praxisukat csak a Pinochet rezsim megdőlése után nyithatták meg újra.

A kongresszus kapcsán érdemes néhány mondat erejéig kitérni a két szervezet (IPA-IPSO) egymáshoz való viszonyára. Alapvetően két egymástól sok vonatkozásban független szervezetről van szó. Mindkét szervezet önálló költségvetéssel dolgozik és legfőbb bevételüket a konferenciák, valamint a tagdíjak képezik. Az IPA részét képezik azok a nemzeti, vagy helyi egyesületek, amelyek felépítése és működése megfelel az IPA kövtelményeinek, tagjai pedig azok, akik az adott analitikus egyesület teljes jogú tagjai, vagyis akik a képzésüket már befejezték. Az IPSO még képzésben lévő pszichoanalitikus kandidátusok szervezete. A tagjelöltek képzésük befejeztével jogosultak lesznek az adott helyi szervezet teljes jogú tagjává válni, ha a tagsággal szemben támasztott szakmai kritériumoknak megfeleltek.

A két szervezet évtizedek óta egy helyen és egy időben rendezi kongresszusait, az IPSO-é három nappal megelőzi az IPA-ét, ez indokolja a precongress elnevezést. Minthogy az IPSO a még képzésben lévő tagjelöltekből áll, természetesnek vehető, hogy a kongresszus vezető témája valahogy kapcsolódik a pszichoanalitikus képzés fontosabb kérdéseihez. Így Santiagóban a kongresszus címe Affects in Psychoanalysis: Clinic and Training (Affektusok a pszichoanalízisben: klinikum és képzés) volt. Ez a cím idomul az IPA kongresszus címéhez: Affect in Theory and Parctice (Affektusok az elméletben és gyakorlatban). A témaválasztás átfedése nem véletlen, az IPSO, értelemszerűen, igyekszik az IPA téma képzésbeli vetületeit taglalni.

Az IPSO kongresszusnak az Universidad Católica egyik képzési centruma (Centro de Extensio) adott helyet. A központ Santiago bármely csücskéből könnyen megközelíthető, jóllelehet a város közlekedésből csak földalatti az, ami első ránézésre is könnyedén áttekinthető. (Szokás, hogy a nagy nemzetközi kongresszusok alkalmával kandidátusok egymást látják vendégül, így e sorok írójának is egy santiagói kandidátus adott szállást a rendezvény idejére. Az egyes helyi IPSO szervezetek tagjaival való kapcsolatteremtés lehetősége is kiszélesedik ezáltal.)

Az IPSO kongresszust nyitó plenáris ülés előtt O. F. Kernberg, az IPA elnöke köszöntötte a kandidátusokat. A két plenáris előadást egy brazil, illetve egy argentin kandidátus tartotta, témájuk (Intuíció és projektív ellenazonosítás - a páciens, az analitikus és a szupervízor érzései) a címben foglaltaknak megfelelően mintegy tematikus keretet adott a további prezentációknak. Az előadók nagy része valamelyik latin-amerikai országból érkezett, európai a tisztségviselőkön kívül (sajnos)alig volt jelen. A prezentációk részletes ismertetése túlmutat e beszámoló keretein, néhány érdekes téma felvillantása azonban indokolt. Így említésre méltó M. Zapata előadása, amely az analitikus (elsősorban testi)betegségének hatását taglalta az áttételre és a viszontáttételre, és arra az álláspontra jutott, a viszontáttétel feldolgozása fokozottan nehezített súlyos testi betegség, illetve akut gyász esetén. Egy német előadó, B. Keuerleber a pszicoanalitikus képzés és a német betegellátási rendszer egymásra hatását elemezte, míg egy kolumbiai kandidátus M. Theodore Václáv Havel, aki megzavarta a (társadalmi)békét című, kifejezetten érdekes előadásával aratott szép sikert, bár a földrajzi távolság érezhető volt a cseh rendszerváltás bizonyos eseményeinek kissé önkényes értelmezésből - teszi hozzá e sorok szerzője.

A plenáris előadások után párhuzamos kerekasztalok, prezentációk, illetve szupervíziós csoportok következtek. A kerekasztalok témáiból ízelítőül: Masochism, Body and Depression (Mazochizmus, test és depresszió), Countertransference and Affects (Viszontáttétel és az affektusok), Affects and Training (Affektusok és képzés), illetve előkerült homoszexualitás és a pszichoanalitikus képzés kérdése is. A szupervíziók kiképző analitikusokkal történtek, párhuzamosan négy csoportban. Az esetet prezentálók közt szerepelt egy magyar kandidátus is, Prágai Éva, szupervízora a mexikói Max Hernandez volt. Az esetmegbeszélő csoportok vezetői közt olyan hírességek voltak találhatók, mint Paulina Kernberg, Andre Green. E szupervíziók többnyire rögtönzöttek voltak, legalább is abból a szempontból, hogy a szupervízorok ekkor hallották az eseteket először. Ekörül némi vita bontakozott ki: nem lenne-e hasznosabb más konferenciákhoz hasonlóan a szupervízióra szánt eseteket előre a szuprvízorokhoz eljuttatni, illetve a többi résztvevő számára is elérhetővé tenni.

A szupervíziós esetek közül R. Seidelé (Boston) keltette a legtöbb indulatot. Ô egy olyan analízist hozott, amely szakmailag nehezen védhető és indokolható módon ment át telefonon folytatott pszichoterápiába - ezt Andre Green nehezményezte is az általa vezetett szupervíziós csoporton. Az ügyben, hogy szakmailag mennyire elfogadható a hallgatóság véleménye érdekesen oszlott meg, ti az USA-beli kollégák azt az álláspontot képviselték,hogy ebben túl sok rendkívüli nincs, míg a délamerikai és az európai analitikus-jelöltek úgy látták, hogy az adott körülmények közt nemhogy pszichoanalízist képtelenség folytatni, hanem pszichoterápiát egyáltalán. Ez az esetmegbeszélés kissé elfajult, az értetlenséget tapasztalva A. Green felállt és megszakította a munkát, a prezentáló pedig sírva távozott, ehhez hozzájárult a szupervízor időnként kifejezetten érdes stílusa is.

A Prágai Éva által bemutatott eset szupervíziója sokkal békésebb hangulatban telt, senki nem távozott feldúltan, a meg nem értettség tüskéjével. Mindkét csoportról elmondható, hogy sok szakmai tanulsággal szolgált a résztvevők számára. Összesen tíz eset bemutatására adódott lehetőség.

Az IPSO pre-congress utolsó napja általában belenyúlik az IPA kongresszus idejébe, így már nem is jogos a pre-congress elnevezés. Ez a nap az új tisztségviselők megválasztásának időpontja és mindig egybeesik az IPA business meeting-gel. Az IPSO szervezeti felépítésének megfelelően ekkor lehet az elnökjelöltre (president-elect) és a régiónkénti alelnökjelöltekre (vicepresident-elect) szavazni. A tisztségviselők mandátuma az adott pozícióra két évre szól, majd az alelnökökből automatikusan elnök lesz - szintén 2 évig. Az IPSO-ban, csakúgy mint az IPA-ban, forgó rendszerben a különböző nagy régiók képviselői kerülnek az elnöki székbe. Így az eddigi holland elnök (M. Westerborg) helyére, most az argentin A. Pereira került. Az elnök a fő összekötő kapocs az IPA-val, ő az IPSO képviselője oktatási és kutatási ügyekben is. Az egyes helyi kandidátus szervezeteket pedig a helybeli kandidátuscsoportok vezetője (candidate representative) képviseli az IPSO-ban, e képviselők kongresszusonként rendszeresen tartanak koordinációs tanácskozásokat., amelyek során többek között képzési csereprogramok egyeztetése történik.

Az IPSO találkozók kitűnő lehetőséget jelentenek széleskörű szakmai ismeretségi kör kialakítására, valamint személyes kapcsolatok teremtésére. A rendezvények alkalmával bele lehet látni más egyesületek, más (pszichoanalitikus)oktatási rendszerek felépítésébe, életébe és ízelítőt lehet kapni a kultúrából is, amit elősegít a már említett szokás, hogy a helybeli kandidátusok vendégül látják a külföldieket ilyen alkalmakkor.

A santiagói IPSO rendezvény utolsó, a tisztségviselő-választás napjának a helyszíne az IPA kongresszust befogadó konferencia központ, a meglehetősen ünnepélyes Casa Piedra volt.

Az IPA kongresszus olyannyira jelentős eseménynek számított Santiagóban, hogy Chile államelnöke is ellátogatott a Casa Piedrába, és részt vett O. F. Kernberg (aki, mint ismeretes az IPA jelenlegi elnöke) köszöntőjén. A rendezvény mindvégig nagy publicitásnak örvendett, a médiák naponta tudósítottak a helyszínről, a santiagói lapok hétvégi mellékletei közöltek interjúkat különböző - főképp Latin Amerikában - ismert analitikusokkal, mint például a már említett, egykori chilei állampolgár O. F. Kernberg, illetve Susan Mailer, aki az író, Norman Mailer lánya és 25 évvel ezelőtt települt Chilébe és nyitotta meg praxisát.

O. F. Kernberg elnöki beszédében a tőle megszokott körültekintő és alapos módon elemezte a nemzetközi pszichoanalitikus élet eseményeit. Beszámolt az elnöksége alatt létrehozott új bizottságok tevékenységéről és eredményeiről. E bizottságok közül az egyik legsikeresebben működő a Sara Zac de Filc vezette Régiók Közti Konferenciákat Szervező Bizottság. Ez év szeptemberében Genfben a harmadik Régiók Közti Konferencia kerül megrendezésre. Ez az interdiszciplináris konferenciasorozat a pszichoanalízis társadalom felé való nyitásának legmarkánsabb megjelenítője. A szélesebb társadalmi megjelenés, a pszichoanalízis, a pszichoanalitikus tudás és gondolkodásmód tágabb hozzáférhetősége O. F. Kernberg egyik legfontosabb elnöki célkitűzése. Beszédében hosszasan időzött a pszichoanalitikus kutatásokban rejlő lehetőségeknél, kitérve a csecsemőkutatás körüli ellentmondásokra, valamint az interdiszciplináris kibontakozás esélyeinél.

Az elnök bevezetőjét plenáris prezentációk (klinikai és elméleti egyaránt), valamint ezek diszkussziói követték. A bemutatásokhoz a különböző régiókat és analitikus gondolkodásmódokat képviselő, előre felkért hozzászólók fűztek kommentárt, így például a kleini iskolához tartozó angol J. Steiner esetét a magyar származású, Svédországban élő Szecsődy Imre kommentálta. R Emde inkább elméleti beszámolójához pedig többek közt az olasz A. Ferro szólt hozzá.

A délelőtti plenáris üléseket általában 5-6 párhuzamosan futó panel követte. Ezek közül az emlekezetesek közé tartozik a nemrégiben elhunyt Joseph Sandler emlékére rendezett ülés, ahol az előadók közt D. Tuckett (az International Journal of Psycho-Analysis szerkesztőbizottságának elnöke, akit azóta az Európai Pszichoanalitikus Föderáció elnökévé is megválasztottak) és a Latin Amerikában ismert és népszerű perui Sandler tanítvány, M. Lemlij mellett szerepelt az egykori munkatárs és kötődéselméleti kutatásairól híres P. Fonagy is. A másik említésre méltó panel Bion emlékét idézte, ezen többek közt O. F. Kernberg is előadott, Bion egyik neves tanítványa A. A. Mason társaságában. A panelekről készült riportok az International Journal of Psycho-Analysisben látnak folyamatosan napvilágot. További ízelítőül néhány panel címe: A gyermekkori szexuális abúzus hatása a fejlődésre, Amae - Kelet és Nyugat, ezen a panelen az argentin, Raquel Zac de Goldstein Amae és pszichoanalízis című előadása keltette a legnagyobb visszhangot.A pszichózisok és súlyosan regresszív beteg című panel légkörét meghatározta a Bion-tanítvány A. A. Mason kimerítő klinikai illusztrációval tarkított, izgalmas előadása. További panel címek: A homoszexualitás változó megítélése a pszichoanalitikus képzésben, A csecsemőmegfigyelés és a klinikum kapcsolata, (hasonló címmel kerekasztal is zajlott) Irigység, féltékenység és szégyen a terápiában.

Összességében elmondható, hogy a plenáris előadások és panelek megjelenítették a kortárs pszichoanalitikus gondolkodásmód minden jelentős szegmensét.

A rendezvény légköre barátságos, kedélyes volt, a latin kultúra dominanciája azonban a keretek meglehetősen, néha bosszantóan rugalmas kezelésében éreztette hatását. Sok volt a csúszás és a pontatlanság. A tolmácsolásra is adódott panasz, például a paneleken, ahol főképp spanyol anyanyelvűek voltak jelen, ott egyszerűen megfeledkeztek a tolmácsolásról - az ilyen panelek kerülése a későbbiekben a spanyolul nem tudó közönség körében szelekciós elvvé vált, érdekesnek ígérkező témákról maradtunk le így.

Tág teret kaptak az elsősorban spanyol és portugál nyelvű szabadelőadások és poszterek, ez a szekció azonban végül is nem lett túl terjedelmes.

A közönség elsősorban latin amerikai, valamivel kevesebb észak amerikai és ennél jóval kevesebb európai szakemberből állt. Szép számmal látogatták az előadásokat a santiagoi egyetemek hallgatói.

Santiago sok vonatkozásban (klíma, populáció) érdekes város. Különböző kultúrák hatásai érezhetők határozott spanyolos alapba ágyazottan. A város lakói kifejezetten kedvesek és segítőkészek - ez nagyban hozzájárult a rendezvény és a szabadon választott programok jó hangulatához. Idegen nyelvet Chilében kevesen beszélnek (beleértve az értelmiségiek jó részét is), túlzottan szükségük sincs rá, a környező országok nyelve az övékkel megyegyező, és spanyolul minden irodalom elérhető. Ugyanakkor figyelemre méltó a kiterjedt szakmai kapcsolatrendszer az Amerikai Egyesült Államokkal, a chilei analitikusok közül sokan az USA-ban nyerték képzésük egy részét. Európa számukra igen távoli, és többnyire véget is ér Madridnál, Spanyolországgal viszont élénk a szakmai kapcsolatuk.

E beszámoló szerzőjét Chilébe történő eljutásában magánszponzorok mellett a Lundbeck Hungária és a Servier Hungária kft segítették. A támogatásért a szerző köszönetét fejezi ki.

Keresztes Zoltán